holokron_anakin


Mindennek két oldala van - Anakin utolsó napjai

informatív cikkek a jedi holokronból

 

Karácsonyi novella - 2015

 

Amidala a lefekvéshez készülődött; már az ezüst színű, gyöngyökkel díszített pompás hálóruhájában volt. Anakin még a Jedi ruhájában volt, és egyáltalán nem szeretett volna aludni még. Sőt, ha lehet, soha többé nem akart volna lefeküdni. Most legalábbis rettentő fáradtan így gondolta. Több napja nem aludt már, vagy csak egy hunyásnyit. Félt. Félt nyugovóra térni, mert szörnyű álmok gyötörték. Pont olyan álmok, mint amilyenek mamájával kapcsolatosan kínozták pár éve, lidérces, vészjósló álmok. Még mielőtt Shmi meghalt, Anakin gyakran vette anyja vészjelzéseit rémálmok formájában, de nem tudta mire vélni őket. De oly sokszor ismétlődtek, hogy Anakin úgy érezte, valóságos jelzések a jövőt illetően, anyja valós veszélyben van, meg fog halni, ha nem kap gyors segítséget. És mamája tényleg meghalt akkor, a tuskenek miatt. Mostanában is ilyen álmok gyötörték, csak Padméval kapcsolatosan. Anakin napok óta azt álmodta, hogy felesége szülés közben életét fogja veszteni. Ez egyszerűen nem történhet meg! Képtelenség! Fullasztónak érezte a gondolatot, és ötlete sem volt, mit tegyen.
Amidala nem oly rég fürdött, friss illata mámorítóan hatott Anakin érzékszerveire, ahogy ellépdelt a fiú előtt. Ki akart még menni az erkélyre, hogy kifésülje a haját. Anakin a kanapén ült, és maga elé meredt csendben, ám mikor felesége illatát megérezte, magához tért melankolikus gondolataiból, és felkapta a fejét. Utánanézett, és még látta, ahogy az ezüstös színű, illatos tünemény kilép az erkélyre. Anakin felállt, és utánament. anakin_lesi_padmetHalkan lépdelve lépett az ajtóhoz óvatosan utána settenkedett, s mint egy gyermek, hátulról lest őt. Amidala a korlátnál állt, Anakinnak háttal, és miközben haját fésülte, Coruscant esti fényeit, és még mindig nem nyugvó légi forgalmát nézte. Közben magzatára gondolt, és majdani családjukra. Nem is vette észre, hogy férje utána settenkedett, és benne gyönyörködik. Anakin közben kilépett félig az anakin_padme_coruscanterkélyre, és az erkélyajtónak támaszkodva nézte őt csendben, és áhítattal. Mint egy pihe-puha madárka, mikor tollászkodik, oly fenséges és szeretetteljes volt a látvány számára. Nem tudott betelni vele. Padme valahogy megérezte férje jelenlétét, és hátrapillantott. Mindketten elmosolyodtak, ahogy szemük egy pillanatra  találkozott, majd Padme visszafordult Coruscant felé, tovább fésülte barna haját, eközben hangosan mondva ki a gondolatait a gyermek közeli érkezésével kapcsolatosan.
-Otthon, a Naboo-n szeretném megszülni a gyereket. Menjünk a tóvidékre, ott senki nem talál ránk. Biztonságban leszünk. Majd előre megyek berendezni a gyerekszobát. Már azt is tudom, hol lesz. A kert mellett.
-Annyira... szép vagy! -nyögte ki Anakin két részletben, nagy szünettel a mondat közepén.
-Csak mert nagyon szerelmes vagyok.
-Nem! Nem. Azért mert ÉN szerelmes vagyok. -bókolt Anakin.
-A szerelem elvakított? - évődött vele Padme játékos hangsúllyal és tekintettel.
-Nem, nem éppen arra gondoltam. -válaszolta Anakin mosolyogva.
-Attól még lehet, hogy úgy van. -felelte sejtelmesen Amidala. -Na gyere hősszerelmes, menjünk aludni, későre jár! -nyújtotta ki a férje felé a kezét invitálóan Padme. Anakin nem mert ellentmondani, mert akkor el kellett volna mondania, miért nem mer aludni. Elfogadta a kezét, és Padme visszavezette őt a lakosztályba. Nem sokkal később nyugovóra is tértek. Amidala gyorsan el is szenderedett, és halkan szuszogott Anakin mellett. Anakin picit közelebb tette a fejét feleségéhez, hogy hallhassa, mily édesdeden alszik. Ő virrasztott, csendben, és mozdulatlanul őrizte a nő álmát, s próbálta elkerülni sajátját. Körülbelül 2 napja már nem aludt egy hunyást sem, mert az álmok menetrendszerűen jöttek. Rettenetesen fáradt volt, mert azelőtt sem aludt jól az elmúlt időkben. Agya cserbenhagyta, és kikapcsolt. Lassan süppedt bele a sötétségbe, szinte észrevétlenül. Úgy aludt el, hogy észre sem vette. Nem volt mély, sem pihentető az alvása. Felületes, és fullasztó volt, tudata kapálózott közben. Az álom rövidesen meg is érkezett. Sötétbe zuhant, mélyre, sebesen. Az orráig sem látott, s félt. Fellegek jelentek meg, körbe-körbe a szeme perifériás részénél, szinte már csak a pupillájánál volt koromfekete, a többi helyen mint ha füst, vagy köd gomolygott volna, melyből középen felsejlett felesége fájdalmas arca. Az asszony szenvedett, vergődött, és nyögött. Anakin tehetetlenül anakin_rossz álomfigyelte, kezét akarta nyújtani felé, vagy odaszaladni, de lábai a földbe gyökereztek, keze pedig béna maradt, mozdulatlan. Padme sírva fakadt, arcán kövér könnycseppek gördültek lefelé, de nem tudták lemosni róla a kínzó fájdalmat. Padme könyörgött: Anakin! Anakin segíts! "De hogyan segítsek drágám? Nem tudom, hogy mi ellen harcoljak! És hogyan, mi módon? Anyámat a tuskenek rabolták el, azokat meg tudtam ölni, azok ellen lehetett harcolni, de hogyan harcoljak egy ismeretlen betegség, vagy egy szülési komplikáció ellen? Mit tegyek érted? Ez a boldogság pillanata, mondtam neked, mikor visszatértem Grievous félbeszakadt hajójával Coruscantra, s az oszlopok közt elárultad nekem, hogy gyereket vársz. De gyermekünk titkon fogant, és téged is titokban vettelek el, a Jedik tudta és jóváhagyása nélkül. Lehetséges, hogy az Erő büntet minket ezért? Lehet, hogy ez bűnös dolog, melynek nem lett volna szabad megtörténnie, ezért a lopott boldogságot visszaveszi tőlünk a sors?" Anakin! Ismét kiáltott Amidala. Anakin segíts! Anakin rémülten, és tanácstalanul nézte, ahogy felesége szenved. Ám Amidala feje hirtelen lebicsaklott, vonásai elernyedtek. Meghalt. Ismét. Mint eddig minden álomban. A köd egy ideig még gomolygott a rémálomban, majd a sötétség felszakadt, és Anakin kizuhant belőle. Fújtatva, zihálva ébredt fel a rémálomból. Verejtékben fürdött, torkát a sírás fojtogatta. Mellkasa fel és le hullámzott, ép keze pedig görcsbe szorult a amidala_alsziktehetetlen dühtől. Oldalt pillantott, felesége szerencsére nem ébredt fel, nyugodtan aludta az igazak álmát. Háta csendesen hullámzott, ahogy békésen szuszogott anakin_remalom2Anakin mellett. A férfi halkan felkönyökölt, majd felült az ágyban, nehogy felébressze feleségét. Műkeze szervói halkan felzúgtak, ahogy felülve az arcát a kezeibe temette, s úgy zihált. Úgy érezte, megfullad. Felállt, és felvett egy vékonyka inget, miközben elindult kifelé. "Ki kell menjek az erkélyre, levegőre van szükségem, megfulladok!" - érezte a fullasztó késztetést. Kivonszolta magát a szobából, tagjai oly nehéznek tűntek, mintha ólomból lettek volna. Lelkén is ólomsúlyok voltak, s a mélybe akarták húzni. Az erkélyen megállt, levegőért kapkodva, oly szomjasan szívva magába, mintha a beáramló levegővel megoldást is találhatna fullasztó problémáira. A tiltott gyümölcs megakadt a torkán, s fuldoklott bele, ahelyett, hogy édes ízét nyelhetné, lassan mérgezte belülről. Amidala felébredt, és látta, hogy férje amidala utánamegy anakinnak az erkélyrenincs mellette. Felállt, és utána indult az erkélyre. Anakin a szökőkút mellett állt magába roskadtan, és a sötétben hallgatta a csobogását. Legalábbis úgy tűnt kívülről, de Amidala érzékelte, hogy férje magát emészti, valami nagyon nyomasztja. Felgyújtott egy helyi kislámpát az erkélyen, és közelebb lépett Anakinhoz. Gyengéden, kedves hangon szólította meg:
-japorfa_medalMi bánt, drága?
-Semmi. -vágta rá Anakin, de látta, hogy ezt Amidala sem hiszi el. Próbálta volna ügyetlenül elterelni a figyelmét, ezért hirtelen ötlettől vezérelve odanyúlt az Amidala nyakában lógó kis japorfa medálhoz, amit ő adott neki nászajándékként az esküvőjük napján.
-Emlékszem rá, mikor ezt csináltam. -emelte meg a kis ékszert.
-Mondd, miért nem tudunk mi őszinték lenni egymáshoz? -látott át a szitán Padmé, olyan hangsúllyal, mely egyértelművé tette Anakin számára, felesége tudni akarja az éjszakai kijárkálások valós okát.
-Álmodtam. -nyögte ki végül.
-Rosszat? -tudakolta tovább Amidala.
-Olyat amilyet anyámról is álmodtam, épp a halála előtt.
-És? -próbálta továbbra is kiszedni belőle a lassan előbukó szavakat.
-Ez az álom rólad szólt... -harapta el a mondatot Anakin.
-Mondd el. -kérte Amidala szinte esdeklőn.
-Csak egy álom volt. -próbált kitérni Anakin, hiába, mert felesége szemébe nézve tükröződni látta saját fájdalmát. Végül nem tudta tovább titkolni, és kibökte az igazságot:
-Belehaltál a szülésbe.
-És a baba? -kérdezte önzetlenül az asszony, remélve, hogy legalább a gyerek túléli.
-Nem tudom... -válaszolta Anakin, mert erről valóban nem szóltak eddig az álmai.
-Csak egy buta álom. -remélte Amidala, részben Anakinnak válaszolva, részben magát nyugtatva.
-Nem engedem, hogy ez is valóra váljon! - árulta el Anakin a valós problémát, mely belülről emésztette. Nem engedi, hogy mamája után élete másik szeretett nőjét is elragadja tőle az Erő. Csak még nem tudja, hogy szálljon szembe a sorssal... Amidala ezt azonban nem értette, nem hallotta ki a mondatból, a dolog valós következményeiről kezdett beszélni elég prózai módon:
-A baba megváltoztatja az életünket. A királynő bizonyára visszahív engem a szenátusból. És ha a Tanács megtudja, hogy te vagy az apja, kizárnak...
-Igen, tudom. -vágott közbe Anakin, csak per pillanat ez érdekelte legkevésbé. Nem izgatta, ha kizárja a Jedi Tanács. Nem izgatta, ha a felesége nem lesz szenátornő. Csak és kizárólag az érdekelte, hogy itt maradjon vele, éljen, legyen vele végig, éljenek egy boldog családként a gyermekkel szeretetben, békességben. Semmi más. Ám ez lehetetlen lesz, ha felesége, és ne adj Isten a baba a szüléskor meghal, vagy meghalnak.
-Szerinted Obi-wan nem tudna segíteni nekünk? -próbált kívülről jövő segítséget remélni Padme, még továbbra is két malomban őrölve férjével szemben. Hisz Kenobi maximum abban tudna segíteni, hogy ne zárják ki Anakint a Rendből, Padme életét ő sem tudja megmenteni.
-Nem kell a segítsége. A gyerekünk áldást hoz ránk. -zárta le Anakin a dolgot. Ám Padme jó ötletet adott neki. Ha valaki tud, vagy tudhat segíteni a Jedik közül, az nem Obi-wan. Az Yoda! Ő a legbölcsebb, és ő a legöregebb. Sok minden látott, és tapasztalt. Rengeteg holokront ismer, rengeteg könyvet olvasott, tán tud valami megoldást arra, hogy lehet a kegyetlen halállal szembeszállni, hogy lehet életet menteni, visszahozni, vagy akár teremteni... Holnap el is megyek hozzá. Korán reggel nála kezdek. Nem érdekel a szokásos eligazítás, nem érdekel semmi, csak Padme!

***

Yoda Mester apró kis meditációs kamrájában fogadta Anakint másnap. Félig el volt a szoba sötétítve, a roló csíkokként engedte csak beszűrődni a kinti reggeli fényt, mely Anakin arcán vetett árnyékot. Talán épp meditálni szeretett volna Yoda, amikor Anakin audienciát kért tőle, de anakin_yodaYoda azonnal fogadta, s hellyel kínálta az egyik kis ülőalkalmasságát felajánlva neki. Anakin félszeg módon, szűkszavúan számolt be rémálmairól, olyan kettősséggel, hogy el is mondaná, mert tehetetlennek érzi magát, és segítségre lenne szüksége, de meg is tartaná, mert félti a titkát Amidalával. Ez a kettősség, ez az egymással szembenálló két oldal is nyomasztotta Anakint, hisz tudta, ha nem mondja el, nem kaphat segítséget sem, de félt is a Jedik tudomására hozni a féltett titkát. Ezért csak óvatosan csepegtette az információkat, annyit árulva csak el, amennyit feltétlenül szükségesnek tartott. Yoda érezte is ezt, ezért óvatosan kérdezgetve átvette a beszélgetés irányítását.
-Balsejtelmek? Balsejtelmek, hmmm? Ezek a látomásaid?
-Mind csupa kín. Szenvedés. Halál. -nyögte ki Anakin szinte szavanként, nagy szünetekkel köztük.
-Rólad szólnak ezek, vagy valaki másról?
-Másról. -jött az egyszavas, félszeg és titokzatos válasz.
-Akit szeretsz? -barkochbázott tovább az éltes Jedi Mester.
-Igen. -nyögte ki nagy nehezen Anakin.
-Vigyázz Anakin. A jövőt érzékelni veszélyes. A félelmünk a Sötét Oldal felé sodor.
Anakin elszontyolodott. Nem a dogmatikus tanításért jött. Praktikus tanácsért, segítségért. MEGOLDÁSÉRT. És hát a jövőt érzékelni nem rosszabb, mint ha meghal valaki.
-Ez a látomás nem válhat valóra Yoda Mester. -tett még egy kísérletet arra, hogy megértesse Yodával, meg szeretné akadályozni a dolgot, vagy ha mégis megtörténik, akkor azon változtatni.
-A halál az élet természetes része. Örömmel gondolj azokra, akik végre egyesülnek az Erővel. Ne gyászold őket. Ne fogóddz beléjük. A ragaszkodás féltékenységhez vezet, és az a kapzsiság ikertestvére.
"Tipikus Yoda frázis." -gondolta Anakin. "Ez ide vezet, az oda, ez ennek az előszobája, az meg amannak az ikertestvére. KIT ÉRDEKEL?! Nem ezt kérdeztem! Nem erre vagyok kíváncsi! Mi a megoldás? Mit csináljak?"
-Mit kell hát tennem Yoda Mester? -kérdezte Anakin utoljára, szinte rimánkodva.
-Igyekezz megválni ÖNKÉNT MINDENTŐL, amit fájna elveszítened.
"Hát ezek nem normálisak!" - gondolta Anakin. "Megkérdem, mit tegyek, hogy valami ne történjen meg, amire azt javasolják, adjam oda inkább önként. Döbbenetes. Megakadályozni akarom, nem elősegíteni! Megtartani, nem elvesztegetni! Jobbítani, nem rontani! Ezek szerint Yodának sincs ötlete a problémával kapcsolatban, csak fél azt válaszolni, hogy bocsánat, de nem tudom. Ehelyett jön itt nekem a bölcsnek TŰNŐ, ám valójában anakin_felig_sotetbensemmitmondó frázisaival. Kösz a semmit! Nem segít senki... Egyedül maradtam, anakin_nem_kap_segitseget_yodatolegyedül kell megoldanom." Anakin szomorúan, és csalódottan hajtotta le a fejét. Arca fele árnyékba került. Félig sötétben volt, félig a világosban. És nem csak a rolón átjutó fénysugarak miatt, a Sötét Oldal démonai már kivetették rá a hálójukat...
Nem volt értelme tovább maradnia. Rájött, hogy egyedül van a problémáival, csak és kizárólag önmagára számíthat, saját erejére, és saját ötleteire. Ám épp ez volt a baj, mindkettő kimerülőben volt, ereje is a végét járta, ötlete pedig gyakorlatilag nem maradt több. Elbúcsúzott Yodától, és sietve az aktuális eligazításra rohant, melyen reggel a háború jelenlegi állásáról értekeztek a Jedik. Ő is hivatalos lett volna rá, de nagyon nem érdekelte a dolog jelenleg. Sem az, hogy mi folyik a frontokon, sem az, hogy nem ment el rá, ami miatt biztos kap majd a Jediktől. Inkább Yodánál próbálkozott, azt fontosabbnak érezte előzetesen, de csalatkozott benne is. S mivel Yoda magát az egész Jedi Rendet is képviselte, és megtestesítette, Anakin úgy érezte, a Jedikben is csalatkozott, úgy egészében. És a legszörnyűbb az volt, hogy ezáltal magában is. Hisz ő lenne végső soron a Kiválasztott, vagy micsoda, de per pillanat ennek sem látta semmi, de semmi értelmét. Hiszen nem rendelkezik olyan erővel, olyan tudással, mely szükséges lenne a státusz betöltéséhez. És senki sem segít, még iránymutatással sem, hogy mit tanuljon meg, vagy hogy például hogyan erősödjön meg, hogy eleget tehessen a küldetésének. Csak elvárják tőle, hogy ő legyen majd valamiféle világmegváltó, de nem támogatják ebben, sőt, inkább korlátozzák, és ez fájt neki, anakin_elkesik_eligazitasrolnagyon.
-Lekésted a helyzetjelentést az ostromokról. - fogadta őt Obi-wan Kenobi, mikor végre beviharzott az immár kiürült eligazítási terembe, ahol a Mestere utolsóként maradva épp lekapcsolgatta a holokivetítőket.
-Sajnos nem tudtam előbb jönni, nincs mentségem. -hazudta Anakin.
-A lényeg az, hogy biztató a helyzet. Saleucami elesett, és Vos Mester Boz Pity-re vonult a csapataival. -próbálta röviden összefoglalni Kenobi a gyűlés lényegét, ám hangsúlyából Anakin érezte, hogy azért a dolog mégsem csak fenékig tejfel.
-Akkor mi a baj? -kérdezett vissza.
-A szenátus ma valószínűleg további jogosítványokat szavaz meg a kancellárnak. -válaszolta Obi-wan rosszallással a hangjában.
-Akkor hát a viták helyébe végre a tettek lépnek. Az miért baj? Könnyebb lesz befejezni ezt a háborút. -védte Anakin naivan a kancellárt.
-Csak vigyázz Palpatine barátoddal! -felelte Obi-wan továbbra is rosszallóan.
-Hogyhogy vigyázzak?
-Beszélni óhajt veled.
-Miről?
-Azt nem közölte.
-Nem mondta meg a Tanácsnak? Ez elég furcsa, nem? -lepődött meg maga Anakin is.
-Sok szokatlan dolog történik mostanában. Olyan sok, hogy az már nyugtalanító. -zárta le a beszélgetést Kenobi vészjósló mondatokkal.

***

Anakin iparkodott Palpatine irodájába, maga is kíváncsi volt arra, mi lehet ez a titokzatos dolog. Yodánál kezdett, aztán az eligazítás Kenobival, és most rohan a kancellárhoz, hát ez a nap is elég sűrű lesz. És fárasztó. Főleg ilyen kimerülten, kialvatlanul, és olyan erősen zakatoló aggyal, hogy Anakin attól tartott, hogy kihallatszik az agyából a benne dörömbölő félelem, és a megannyi lüktető, válaszért üvöltő probléma. Betoppanva a kancellárhoz az atyai módon átkarolta, és magával húzta, miközben belekezdett abba, amiért magához rendelte.
-Ugye bízol bennem Anakin? -kezdte messziről.
-Természetesen Uram. -válaszolta Anakin készségesen.
-A segítségedet kérem.
-Miben Uram? -kérdezett vissza udvariasan.
-Képviselned kell engem. -mondta a Kancellár, de még mindig ködösen, ami kezdte idegesíteni Anakint.
-Mire gondol Uram? matol_kezdve_te_kepviselsz_a_jeditanacsbanNem értem. -próbálta kikényszeríteni végre a konkrétumokat Palpatine-tól.
-Eztán te leszel a fülem, a hangom, és az éber szemem. Anakin, a mai naptól te képviseled a személyemet a Jedi Tanácsban. -nyögte ki nagy nehezen a kancellár, de oly ünnepélyesen, mintha egy Köztársasági Aranyérmet akasztott volna Anakin nyakába.
-Én? -hűlt el Anakin. Mester legyek? -próbálta köznapi nyelvre fordítani magának. -Nagyon megtisztelő. De a Jedi Tanács maga választja a tagjait, ebbe nem fog beleegyezni. -fogalmazódott meg benne a jogos ellentmondás.
-De, beleegyeznek. Szükségük van rád! El se hinnéd, mennyire! -ajnározta a kancellár.
Palpatine nagyon értett Anakinhoz. Mindig ott fogta meg, ahol a fiú a legsebezhetőbb volt. Ezek egyike volt a sok negédes dicséret. Anakin szomjúhozó lelke nagyon vágyott az elismerésre, a szeretetre, illetve arra, hogy fontosnak érezhesse magát, de azoktól, akiket szeretett, és akiktől fontos lett volna, mint például a Jediktől, nem igazán kapott. Palpatine ezért folyton tömjénezte, például azzal hitegetve, hogy egy napon nagyobb lesz az ereje, mint Yodának, és hogy Anakin a legnagyobb Jedi lesz, aki valaha létezett az Univerzumban. Anakin nem látott át a szitán, nem érezte meg, hogy Palpatine édes léppel csalja magához, és azt sem, hogy irányítja őt. Csak és kizárólag az atyai támogatást, és a szeretetet érezte ki belőle, tán azért, mert ezt akarta kiérezni, mert erre volt szüksége, de ez nem fogalmazódott meg így benne. Ő pusztán annyit érzett ebből, hogy míg az elméletileg mentoraként funkcionáló Kenobi folyton leszidja, bántja, és korlátozza őt, addig Palpatine feltétel nélkül szereti, bízik benne, és jobban értékeli őt, mint a Jedik. Sokszor azt érezte, hogy Palpatine bensőségesebb barátja, mint Obi-wan. Padme Amidala hiába mondta Anakinnak korábban, hogy a mentorok, igazi barátok szerepe arra is kiterjed, hogy észrevegyék hibáinkat, és javunkat akarva ha kell olyat is mondjanak, ami nem esik jól, Anakinnak ebből elege volt. Más az, ha az embert NÉHA jobbító szándékkal kijavítják, leszidják, vagy megbüntetik, és más az, hogy gyakorlatilag folyton agyonverik a lelkét az állandó kritikákkal, szeretetlenséggel, közömbösséggel, vagy épp ellenségeskedéssel. A sok instruálás, a sok szigorúság, a sok letolás elbizonytalanította őt, nem csak önmaga képességeiben, hanem gyakorlatilag abban is, hogy vajon Kenobi valóban szereti-e. A Jedikről nem is beszélve. Akik egymással mindig jól elvoltak, tisztelték és támogatták egymást, de Anakin kakukktojásnak érezte magát köztük, kirekesztve, alsóbbrendűnek. Most is összeszorult a gyomra, ahogy igyekezett a Jedi Templomba, hogy kinevezésének eleget téve jelentkezzen a Tanács előtt. Iparkodott ahogy tudott, anakin_jeditanacsde kiverte a víz, ahogy közeledett a Tanács Kamra felé. Betoppanva ott ült a sok fejes, az elit Jedik, körben, a kis foteljeikben, és minden szem rászegeződött. Csend lett, mintha Anakin megjelenése előtt épp róla beszéltek volna. Anakin úgy érezte magát előttük, mint egy betolakodó. A rangidős és korelnök Yoda Mester törte meg a csendet:
-A Tanács nem fogadja örömmel a kinevezésed hírét. Aggasztó Palpatine kancellár lépése.
-Megértem, Mester. -válaszolta protokollárisan Anakin.
-A Tanács tagja lehetsz,... -vette át a szót Mace Windu. ...de a Mester címet nem adjuk meg neked.
"Hm, Windu. Ő az egyike azoknak, akik a legjobban nem szeretnek, akik a legjobban nem bíznak bennem." -futott végig anakin_vs_winduAnakin agyán. "Mindig Skywalkerez, egyszer nem mondaná azt, hogy Anakin. Egyszer nem dicsérne meg. Korábban mondtam is neki egy küldetés után, mikor R2-t megdicsérte, hogy én is örülnék egy ilyen elismerésnek, de EZ előbb dicsér meg egy robotot, mint engem. Ez sosem fog elismerni, de még elfogadni sem!" - lovalta magát egyre jobban bele Anakin.
-Mi?! Hogy tehetitek ezt?! -bukott ki belőle az ösztönös, és kontrollálatlan fájdalom. "Ki vagy te?!" -gondolta magában, és mérgesen Windura nézett. "A Kancellár nevezett ki, nincs szükségem a hozzájárulásodra!" -dühöngött magában Anakin, majd hangosan már konszolidáltabban, de hangot adott dühének és felháborodottságának:
-Ez felháborító! Igazságtalan! Hogyan legyek a Tanács tagja, ha nem lehetek Mester?
S valóban, a Tanács minden tagja elismert és tiszteletben álló Mester volt. Lovag nem nagyon volt köztük. Ám Anakin jelen állapotában nem gondolt arra, hogy a Tanács maga választja a legjobbjait, delegáltjait, egy ilyen kívülről jövő, kvázi ellenséges beleszólás az ősi rendszerükbe őket is dühíti, és ezért neheztelnek Palpatine-ra. Nem kifejezetten Anakinra mérgesek, de mint Palpatine közéjük erőszakolt delegáltja, ez sajnos Anakinon csattant. Anakin most először konkrétan is érezte, hogy immár nem csak kakukktojás, hanem két szék közt a földre esett. Ismét a két szembenálló oldal problematikája. Beszorulni látszott a két oldal közé, mégpedig ezúttal a foglalj_helyet_skywalkerJedik és Palpatine közé.
-Foglalj helyet, ifjú Skywalker! -mutatott egy üres fotelre Windu erélyes hangon, de Anakin érezte a rosszallását, mintha Windu azt parancsolná, hogy fogja be a száját, és fegyelmezze magát, tudva hogy hol van, és kivel beszél.
-Bocsáss meg, Mester. -erőszakolt magára látszatnyugalmat Anakin, de úgy érezte, behódol, és alárendelődik Windunak. Fejével biccentett, és udvarias gesztussal próbálta tompítani a helyzet feszültségét. Szeme sarkából látta, ahogy az egyik fotelben odébb ülő Mestere, kenobi_csovalja_fejétObi-wan rosszallóan csóválja a fejét, és elfordítja felőle. "Szégyell engem." - fogalmazódott meg Anakinban a gyermeki fájdalom. "Mintha apám megtagadna. Mintha az ellenségemmel értene egyet, és őt támogatná, ellenem! Miért nem tudsz kiállni értem Obi-wan? Miért nem tudsz szeretni? Vagy tisztelni?! De majd fogsz... egy napon majd fogsz." Anakin lerogyott a fotelbe. Alig tudott rájuk figyelni. Agya visszhangozta az előbbieket, a megalázó szituációt Winduval, és a fájdalmas gesztusokat mesterétől, Obi-wantól. Mintha kést forgattak volna a szívében. Mindig attól fáj a legjobban, akit szeretünk, és akitől viszontszeretet várnánk, de nem azt adja, hanem elárul. "Igen, elárul." - fogalmazódott meg Anakinban a súlyos szó. "Magamra hagyott ő is." A Tanács eközben Yodát küldte a Kashyyykra a Wookie-k segítségére, másra Anakin nem nagyon emlékezett, nem tudott figyelni senkire és semmire úgy fájt a lelke, és az ülés lassan véget is ért.

Anakin kóvályogva tápászkodott fel a tanácskozás végén, és kitántorgott a folyosóra. Obi-wan sodródott mellé, és félrevonta. Kettesben sétáltak odébb egy hosszú folyosón, míg hallótávolságon kívül nem kerültek, s egyedül nem maradtak. Mintha Obi-wan akart volna valamit mondani, de Anakin nem foglalkozott ezzel, és anakin_kesereg_kenobinakráöntötte a fájdalmát:
-Mi értelme így ennek? Bevesznek a Tanácsba, de nem lehetek Mester! Ilyen még nem volt! Ez sértés! -szinte ömlött belőle a fájdalom.
-Csillapodj! Megtiszteltetésben van részed. Ilyen fiatalon még soha, senki nem lett a Tanács tagja. -nyugtatgatta Obi-wan, próbálva megvilágítani a dolog másik oldalát is, hisz mint mindennek, ennek is volt egy másik oldala. -Az a baj, hogy túl közel állsz a kancellárhoz. És a Tanács nem örül neki, hogy Palpatine beleszól az ügyeinkbe. -magyarázta Kenobi azt, amire Anakin eddig nem jött rá.
-Nem kértem, hogy tanácstag lehessek. -vágta rá dacosan, a józan érveket elengedve a füle mellett.
-De vágytál rá. -látott át rajta a Mestere. Kifizetődő volt jó viszonyban lenned a kancellárral. -tette hozzá Kenobi.
Ez megint fájt Anakinnak. Mintha árulója lenne a Rendnek emiatt. Mintha egy csókos lenne, akit úgy kellett beprotezsálni a Tanácsba! Anakin úgy érezte, hogy ezt már régen kiérdemelte volna egyébként is, tudása és képességei alapján, de józan ésszel gondolkozva azért azt is érezte, hogy enélkül valóban nem adták volna meg neki a Jedik, tán sosem. Mert nem szeretik. És tán mert félnek tőle, hogy egy napon valóban jobb lesz, mindnél...
-Annak nincs köze ehhez. -tiltakozott végül röviden.
-Épp azért hagytuk jóvá a kinevezésed, mert a kancellár bízik benned. -tette hozzá Kenobi sejtelmesen.
-És? -kérdezett vissza agresszíven Anakin.
-Hidd el Anakin, én nem akartam, hogy ilyen helyzetbe hozzunk téged. -mentegetőzött előre valamiért Kenobi.
-Milyen helyzetbe?
-A Tanács arra kér, jelentsd a kancellár minden lépését. Tudni akarják, mire készül. -árulta el Kenobi fájdalmas hangsúllyal, és lesütötte a szemét. Látszott rajta, hogy ez neki is kellemetlen. Valószínűleg azért kérték meg őt, hogy ezt adagolja be Anakinnak, mert ő a Mestere. Anakin úgy érezte, hogy a lelke és a szíve is megszakad. Szóval nem elég, hogy nem választják meg érdemei alapján. Nem elég, hogy úgy csinálnak, mintha szívességet tennének, hogy elfogadják Palpatine jelölését, de végül kiderül, hogy mindenbe csak amiatt mentek bele, hogy kettősügynököt csináljanak belőle? Befogadják nagy kegyesen, de csak amiatt, hogy Palpatine azt higgye, egyenesben van, bent van az embere a Tanácsban, erre a Jedik titkosszolgálati módszereket alkalmazva a kémet kényszerítik viszontkémkedésre? Anakin lelkére mázsás kőként zuhant a felismerés, és a dolog súlyát tetézte, hogy mindezt Obi-wantól kellett hallania.
-Kémkednem kell a kancellár után? Ez árulás!
-Háború van, Anakin. -nyögte ki Kenobi, s bár ez igaz volt, ő is tudta, van amit nem magyaráz meg az adott körülmény. Szégyenkezett amiatt, amilyen helyzetbe került a Jedik miatt, de törvénytisztelő, alázatos Jediként próbált ebben a számára is szörnyű helyzetben helytállni, a reá bízott feladatot végrehajtani, de ő is szenvedett emiatt.
-Miért nem az ülésen bíztak meg ezzel? -vádolta Anakin ki nem mondott gyávasággal a Jediket, amiért nem néztek a szemébe bent a teremben, és például a nagy vitéz Windu nem merte erre személyesen felkérni még bent.
-Mert ez nem hivatalos feladat.
-A kancellár nem rossz ember, Obi-Wan. Pártfogol engem. Régóta egyengeti az utamat. -mondta ki Anakin a fájdalmas igazságot. Az ő igazságát. Ahogy ő érzi. És azért, hogy vádolja, vagy szembesítse ezzel Obi-want, akinek ez a feladata lenne, ám mégis több figyelmet kap Palpatine-től, mint Kenobitól. Ez egy döfés akart lenni Mestere felé. Kenobi ezt szándékosan leválasztotta az ügyről, és hideg józansággal tromfolt:
-Pont ezért tudsz segíteni nekünk. Majd hozzátette: A Szenátust kell szolgálnunk, nem a vezetőjét, akinek mellesleg rég lejárt a törvényes hivatali ideje.
-De meghosszabbították. -védte Anakin.
-Hallgass a megérzésedre! Nincs ez így jól. - kérlelte szelíden Kenobi, próbálva a gondolkozására hatni. kenobi_szegyenli_magatAnakin agresszíven támadásba lendült:
-Azt kéred, hogy áruljam el amire felesküdtem. A Köztársaságot, a mentoromat, a BARÁTOMAT! EZ AZ, ami nincs jól! Miért kéred ezt tőlem?
-A Tanács kéri, nem én! -próbált elhatárolódni Obi-wan, de tanítványa szemébe nézve érezte, Anakin egy kalap alá veszi immár a többi Jedivel.

***

Anakin a hosszú nap után fáradtan tért haza otthonukba, ahol Padme már várta. Anakin remélte, kedvese mellett megpihenhet, feltöltődhet, és kimondhatja, ami a lelkét nyomja. Ám a nap megpróbáltatásainak még nem volt vége.
-Nyugtalanító, ami a Jedi Renddel történik. Ez a háború lezülleszti a Köztársaságot. -fogott bele Anakin. Ám Padme olyat válaszolt, hogy Anakin majdnem hanyatt esett.
-Nem lehet, hogy a rossz oldalon állunk?
-Hogyhogy?
-Lehet, hogy a demokrácia, amit szolgálunk, nincs többé. S a gonosz, amit le kell győzni, immár maga a Köztársaság. -próbálta óvatosan elmagyarázni neki Amidala. kétezrek_delegációjaAnakin ott volt, mikor Padme és a Kétezrek Delegációja a kancellárral vitába szállt, Anakin már ott is pocsékul érezte magát, hisz felesége azonosult egy olyan csoporttal, akik szemben álltak Palpatine-nal. Ám Anakin akkor nem szólt közbe, nem foglalt állást, tartózkodott, próbálva középen maradni a két oldal közt. Ám most ez már dühítette.
-Nem, ez nem így van. Úgy beszélsz, mint a szakadárok! - vádolta feleségét.
-Harcolunk ahelyett, hogy tárgyalnánk. -folytatta óvatosan Padme. Te közel állsz a kancellárhoz, vedd rá, hogy kössön fegyverszünetet!
-Ezt ne is kérd tőlem! Tégy indítványt a szenátusban, oda való az ilyen ötlet! "Döbbenetes." -gondolta Anakin. "Megnyílt a harmadik front is az életemben. A Jedik rángatnak balról, a kancellár jobbról, erre a saját feleségem elkezd a harmadik irányba cibálni. Ebbe az ostoba, szeparatista irányba, amivel ráadásul nem is értek egyet. Ez már picit sok nekem. Itthon nem akarok ilyet. Itthon békét akarok, szeretet. A feleségem támogasson, értsen meg, szeressen feltétel nélkül, legyen a másik felem. Ne térítgessen, ne kérjen ő is árulásra!"
-Mi a baj? -jött közelebb hozzá Padme Amidala, antennácskáival megérezve férje indulati hullámzásait.
-Semmi. -dacolt Anakin.
-Ne csináld ezt! - bújt hozzá kedvesen, de Anakin el akart húzódni. -Ne fordulj el! Engedd, hogy segítsek! -kérlelte Padme. Ölelj át! Úgy, mint a tónál a Naboo-n. Amikor még csak a szerelmünk volt, semmi más. Se politika, se cselszövés, se háború.
Anakin elfogadta a közeledését, és az ölelést. Padme szorosan hozzásimult, és forrón átölelte. A nő meg tudta tenni, hogy félretesz mindent, és tán gondolatban ő valóban vissza is repült Naboo-ra, ahol Anakin az első csókot lopta tőle. A csodás erkélyre, ahol a tóra nézve álltak egymás mellett, ahol Anakin a vállát cirógatta. Ahol tényleg a béke, a anakin_tavolba_révedszerelem, a csend, és a nyugalom volt osztályrészük. De azóta oly sokat változott a világ. Annyi minden történt. Annyi mindenre kéne megoldást találni... Amidala csukott szemmel simult a férjéhez, fejét Anakin mellkasára hajtotta, s mint egy gyermek anyja keblén, oly békésen lélegzett. Anakin szeme viszont nyitva volt, szája szorosan összepréselve. Lelke háborgott, tekintete a távoli jövőbe révedt.

***

Késő anakin_operaeste volt már, mikor a kancellár ismét hívatta őt. Az Operában várta őt, magánpáholyában. Anakin kettesével szedte a lépcsőfokokat, úgy sietett mentorához. "Már lassan csak tőle számíthatok egy emberi szóra." anakin_royal_guard_opera_paholyA folyosókon mindenféle lények álltak és beszélgettek pompás alkalmi ruhákban. Bentről egy sejtelmes, zümmögő anakin_royal_guard_palpatinezene szűrődött kifelé, ezek szerint már folyik az előadás. Anakin megtalálta Palpatine kabinját, és belépett. Két vörös őr állt az ajtóban, Palpatine pedig elit vendégek társaságában nézett valamiféle szappanbuborékoknak tűnő, gomolygó formákat.
-Hivatott, uram! -szólította meg Anakin.
-Hajolj közelebb! -anakin_palpatine_operafogadta Palpatine.
Anakin melléguggolt, jobb kéz felől kuporodva a Kancellár mellé.
-Jó híreim vannak. -súgta neki Palpatine. Klón felderítőink megtudták, hogy hol van Grievous tábornok. Az Utapau-rendszerben rejtőzik!
-Hála az égnek! -felelte boldogan és naivan Anakin. Elfogjuk azt a szörnyeteget, s végre béke lesz.
-Kételkednék a Jedi Tanács bölcsességében, ha nem te kapnád ezt a feladatot. Neked kell menned, ez nem vitás! -tömjénezte Palpatine. Ebben az egy mondatban minden benne volt, amivel folyton támadta a fiút, először is korrodálta a Jediket előtte, másodjára Anakin egóját pumpálta illatos tömjénnel, mely azonban hamar elillant, ami után csak a büszkeség, és a sértett önérzet maradt fájó sebként benne.
-Foglalj helyet! -kínálta hellyel maga mellett, ahol viszont a vendégei ültek.
-Menjenek! -mordult rájuk erőszakosan. A sok talpnyaló csendben, és készségesen pattant fel, és hagyta el a páholyt. Anakin bal kézről az első székre ült Palpatine mellé.
-Anakin! Te is tudod, sajnos nem bízhatom meg a Jedi Tanácsban. -folytatta mesterséges bizalmaskodással. Ha eddig nem avattak be a terveikbe, hát hamarosan be fognak. -ültette el a bizalmatlanság csíráját Anakin lelkében.
-Nem értem, uram. -válaszolta a fiú.
-Gyanítok valamit, amit bizonyára te is sejtesz. A Tanács át akarja venni a hatalmat a Köztársaságban. El akarnak árulni engem.
-Nem hiszem, hogy... -kezdte Anakin, de a kancellár belefojtotta a szót.
-Anakin! Ne áltasd magad. Te is tudod, igaz? -kérdezte Palpatine, de olyan hangsúllyal, mintha azt mondta volna, hogy ugyan ne nézz már hülyének.
-Tudom, hogy nem bíznak Önben. -próbált kitérni Anakin.
-Se a Szenátusban. Se a Köztársaságban. De még a demokráciában sem. -terítette el a földet is Palpatine a bizalmatlanság csíráján, várva, hogy terebélyes cserje legyen belőle. Már csak meg kell locsolni, s kicsit várni...
-Bevallom, kissé nekem is megrendült a bizalmam a Tanácsban. -árulta el Anakin.
-Miért? -kérdezte tudatlan arcot erőltetve magára Palpatine. Olyasmit várnak el tőled, amit becstelenségnek érzel? Azt kérik, hogy kémkedj utánam, így van? Anakin meztelennek érezte magát Palpatine előtt. Mintha átlátna rajta a kancellár. Döbbenetes! Sejti tán, hogy a Jedik megkérték, kémkedjen utána?
-Nem tudom... -válaszolta, de ez iszonyú bután hangzott, melyet még maga sem hitt volna el. Próbálta korrigálni, kiegészítve a félmondatot. -Nem tudom, mit mondjak.
-Idézd csak fel, mit tanítottak neked. Mind, aki hatalomhoz jut, az retteg, hogy elveszíti. Még a Jedik is.
-Ők jóra használják a hatalmukat. -felelte Anakin a a belenevelt tézist, mint egy kisiskolás, ha felszólítja a tanár, visszamondva amit tanult.
-Hogy mi jó, az nézőpont kérdése. -bizonytalanította el Palpatine, éreztetve vele, hogy mindennek két oldala van.
-A Sith-ek és a Jedik majdnem mindenben hasonlítanak egymáshoz. Abban is, hogy hatalmat akarnak szerezni. -tett egyenlőségjelet a kancellára a két kaszt közé.
-A Sith-ek a szenvedélyükből merítenek erőt. Befelé fordulnak, csak magukra gondolnak. -folytatta Anakin meggyőződés nélkül a kisiskolás feleletet.
-A Jedik talán nem? -kérdezett vissza Palpatine.
-A Jedik önzetlenek. Ők másokért élnek. -felelte Anakin a szokásos dogmatikus, belenevelt formaválaszt. Palpatine nem feszítette tovább a húrt, ezúttal nem akarta ennek az ellenkezőjéről meggyőzni. Inkább egy nagyot ugorva témát váltott, és megkezdte a totális offenzívát.
-Mondd! Hallottad-e, hogy járt a nagy Darth Plagueis, a bölcs?
-Nem.
-Sejtettem. -válaszolta Palpatine, de úgy, hogy te szegény fiú, látod-látod, a Jedik mindent elrejtenek előled, és szándékos tudatlanságban tartanak, hát ezért tapogatózol így a sötétben. Majd folytatta:
-A Jedik nem mesélik ezt a történetet. Ez egy Sith legenda. Darth Plagueis, a Sith egyik sötét Nagyura volt. Akkora tudással és hatalommal bírt, hogy az Erő segítségével rá tudta venni a midichloriánokat, hogy életet teremtsenek. -picit szünetet tartott, és fél szemével Anakinra sandított. A fiú megrándult, és jobban figyelt rá. Palpatine folytatta.
-Oly behatóan ismerte a Sötét Oldalt, hogy puszta akaratával képes volt akár embereket is visszahozni a halálból. -úgy tett, mintha ezt mellékesen mondta volna el, de a csali be lett dobva. Anakin bekapta a horgot. Ráharapott, és elkezdte ráncigálni:
-El tudta érni, hogy ne haljanak meg? -kérdezte mentorát a "na talán megvan a megoldás" hangsúlyával. Palpatine bevitte a gyomrost, oly erővel ejtve ki a következő mondatot, hogy csoda, Anakin nem görnyedt össze miatta:
-Az ERŐ SÖTÉT OLDALA olyan képességekhez juttat, amelyeket egyesek természetellenesnek darth_sidious álmában ölte meg darth plagueisttartanak.
Anakin magába fordult. Hát ezért nem tud megfelelően és hatékonyan cselekedni. Rossz úton jár. Jelenlegi élete a Világos Oldalon egyszerűen ALKALMATLAN Padme megmentésére. Próbálta lerázni magáról a terhes gondolatot, de már lelkébe hullott a csíra.
-És mi lett Plagueis sorsa? -vitte tovább a fonalat.
-Olyan nagy lett a hatalma, hogy már csak attól kellett félnie, hogy elveszíti... ami végül persze meg is történt. -válaszolt cinikusan Palpatine. Az lett a veszte, hogy minden tudását átadta a tanítványának. A tanítványa pedig meggyilkolta őt álmában. Bizarr sors. Mindenkit meg tudott menteni a egy_jedinek_semmikepphaláltól, éppen csak önmagát nem. -fejezte be Bibliai hasonlattal a kancellár.
-Elsajátítható ez a képesség? -próbálta elkérni Anakin jó kis kuktaként a főséftől a receptet. Palpatine ránézett, és sajnálkozás nélkül bevitte a döntő csapást, letaglózva az ifjút:
-A Jediktől semmiképp sem!

***

Anakin szédelegve tántorgott át a Jedi templomba, hogy jelentse, amit megtudott. Legalábbis ami Grievous tábornokra vonatkozik. A többi új információ nem tartozik a Jedikre. Csak rá, majd ő kifundálja, hogy tudna ebből a legtöbbet profitálni. Pillanatnyilag a feje zsongott attól, hogy esélyt látott Padme megmentésére, de ahhoz ismét a tiltott gyümölcsbe kéne harapnia. Ezúttal nem egy titkos frigyről lenne szó, hanem egy sokkal mélyebb veremről, a Sötét Oldalról. El kellene mélyednie benne, vagy lehet vajon csak használni? Csak egy picit, amíg még teljesen az ura lehet, amíg teljesen kontrollálja. Csak kiszedni belőle az áhított információkat, utána kiszállni, végleg. Maradna Jedi, nem lenne Sith, nem is kell erről tudjon egy Jedi sem, csak egy rövid bemerítkezés lenne ez, mintsem elmerülés. Csak megtanulni az élet teremtését, a midichloriánok utasításának a módját, hogy ha bekövetkezne a legrosszabb, amitől fél, és Padme meghalna, fel tudja támasztani valahogy, hogy itt maradjon vele, örökre. Utána a Sötét Oldalt ki lehetne dobni, mint egy használt zsebkendőt. Nem olvasná ki a tiltott könyvet, csak fellapozná az adott fejezetet benne, gyorsan átfutná, megtanulná, utána a könyvet összecsapná, és visszatenné a polcra. "Soha többé nem nyúlnék hozzá, csak ez egyszer. Ez akkora bűn? Vagy hagyjam inkább Padmét meghalni? Azt senki sem várhatja tőlem." Ilyen, és ehhez hasonló gondolatmenetek futottak át az agyán, míg átért a Templomba. Betántorgott, és és meghallgatást kért. A Jedik össze is gyűltek hamar, de elég sokan terepen voltak, kint a frontokon. Akik itthon voltak, helyet foglaltak a fotelekben körben, a többieket hologramban kapcsolták be a tárgyalásra. Így például Ki-Adi Mundi, Aayla Secura, Plo Koon és Yoda is kéken villogó holoképben hallgatta őt, ahogy pár szóban felvázolta, amit Palpatine-től megtudott Grievous tábornokról.
-Palpatine szerint Grievous az Utapaun van? -kérdezte Ki-Adi Mundi meglepetten, de reménnyel a hangjában, hogy végre megvan a droid sereg vezére. Legalábbis a rejtőzködési helye, ha mindez igaz.
-Utapau elnöke írja, egy diplomáciai csomagban elrejtett üzenetében. -válaszolta Anakin.
-Nem maradhatunk tétlenek! -szólt közbe a másik kék holoalak, Yoda.
-Ha elfogjuk Grievous tábornokot, véget ér a háború. Gyorsan és határozottan kell cselekednünk. -nézett Jedi társaira az idős Jedi Mester.
-A kancellár azt javasolja, hogy én vezessem az akciót. -vette vissza a szót egy pillanatra Anakin, bebujtatva saját vágyát a kancellár delegációja mögé. S valóban úgy érezte, ő lenne a legmegfelelőbb személy, akinek az ügyet kéne intéznie. Ha a Jedik azt akarják, hogy a háború véget érjen, és Grievous-t ezúttal tényleg elkapja valaki, akkor őt kell küldjék. Windu azonban ismét közbeszólt, és ismét Anakin ellenében foglalt állást:
-A Tanács fogja eldönteni, hogy ki megy, nem a kancellár! -nézett Anakinra szúrós szemmel.
-Egy MESTERT küldjünk el, akinek elég tapasztalata van. -mondta Yoda, a Mester szót erősen megnyomva, éreztetve, hogy Anakin ehhez kevés.
-Egyetértek. Kenobi Mestert javaslom. -indítványozta Mundi.
-Támogatom.
-Támogatom.
-Támogatom. -szajkózta a többi Jedi is egyöntetűen. "Hát ebben bezzeg egyetértetek, mint mindig!" -gondolta Anakin dühösen. "Mindegy ki, csak én ne, ugye? Hát Obi-want hányszor mentettem meg én? Hmmm? HÁNYSZOR? Rengetegszer! Legutóbb például a kancellár kiszabadítása kapcsán kétszer is, először kint az űrben a kullancsdroidoktól, utána meg Dooku után a vállamon cipeltem ki az égő Invisible Handből! Ja, és ugye azt is én tettem le, pedig gyakorlatilag működésképtelen volt már! És én vagyok alkalmatlan? Mert nem vagyok Mester? Azért? Hát akkor adjátok meg a címet, a többi már mind megvan, a képességeim jobbak, többek, mint itt bárkié! Még a most küldött Kenobinál is, ez egyértelmű. Mégis, sarokba állítanak, elnyomnak, félrelöknek. Ezen múlhat az akció sikere! Meg akár az én elismerésem is... mert ha ezt megcsinálnám, biztos megkapnám végre a Mesteri címet." Anakin szomorúan hajtotta le a fejét. Most már mindegy. Megszavazzák nélkülem is. S valóban, a Jedik döntöttek. Obi-wan Kenobit küldik.
-Rendben. -zárta le Windu. -Az ülésnek vége.

***

Anakin kikísérte Obi-want a légi támaszpontra. Az Acclamatorokba már majdnem mindent bepakoltak, ellátmány, lőszer már bent volt a gyomrukban. A klónok is folyamatosan meneteltek befelé az óriási Köztársasági cirkálók feneketlen bendőjébe. anakin_kikiséri_kenobitTöbb zászlóaljnyi klón, többnyire Cody Parancsnok narancsszínű páncélos emberei. Rengeteg Republic Gunship is dokkolt már a cirkálók hangárjában, ezekkel fognak majd rajtaütni Grievous tábornok hadseregén. Épp a hatalmas AT-TE lépegetők meneteltek befelé a rámpákon, mintha nagy, páncélos szarvasbogarak lépdeltek volna befelé, mikor Anakin és Mestere odaértek.
-Szükséged lehet rám Mester. -ajánlkozott Anakin, hogy ha mást nem, hát kísérőként, barátként ott lehessen a fontos pillanatban Kenobi mellett.
-Egyetértek. De könnyen lehet, hogy csak bantha árnyékot hajkurászunk. -felelte Kenobi. S valóban, ha a hír nem igaz, vagy már nincs ott Grievous, akkor felesleges két Jedit is elküldeni ezekben a vészterhes időkben. Hisz a Templom már így is szinte üres, alig van itthon Jedi. Palpatine mindenhova kirendelt egy-egy Jedit, ahol fontos harcok folytak, ott Jedi Tábornokként vezették a hadműveleteket, s ahogy a frontok távolodtak, úgy a Jedik is egyre messzebb, és messzebb kerültek Coruscanttól. Anakin békülékenyebb hangot ütött meg, és barátságosabban, majdhogynem bűnbánóan folytatta:
-Mester! Tudom, csalódtál bennem. Nem hálálom meg eléggé a tanításodat. Tiszteletlen voltam. Bocsáss meg érte! Bevallom, nagyon dühös lettem a Tanácsra.
Obi-wan ellágyulva nézett régi tanítványára, mostani barátjára. Saját önmaga jutott eszébe, mikor ifjú quigon_bucsuzik_obiwantolkorában ugyanígy követte meg Qui-Gont, a Mesterét. "Kitűnő tanítvány vagy Obi-wan. És sokkal bölcsebb ember, mint én. Kiváló Jedi Lovag lesz belőled." Itt visszhangzanak az agyában mind a mai napig szegény Mestere mondatai. Bár nem az utolsó mondatok voltak ezek, de akkor hangoztak el, mikor visszatértek Naboo-ra, még azelőtt, hogy behatoltak volna Theedbe, ahol Mesterét végzetes kardpárbajban Darth Maul megölte. Azután soha többé nem lett volna alkalma Kenobinak megkövetni a Mesterét, a szemébe nézni. Volt a dologban valami végzetes akkor, és valami hasonlót érzett most is Kenobi, de elhessegette magától ezt a baljós gondolatot. Rengeteg ideje lesz még tisztázni a dolgaikat Anakinnal. Sok kalandban lesz még részük együtt valószínűleg, és a barátságuk is lesz még sokkal jobb, és mélyebb is, mint ma. Ám az alkalmat nem szerette volna elhalasztani, ezért békés, barátságos mosollyal nézett Anakinra, és valami hasonló áldással búcsúzott tanítványától, mint annak idején tőle Qui-Gon:
-Erős és bölcs Jedi vagy, és nagyon büszke vagyok rád. Kisgyermekkorod óta tanítalak. Átadtam neked mindent, amit tudok. Olyan kiváló Jedi lettél, amilyen belőlem sosem lehet. De légy türelmes Anakin! Nem kell már sokáig várnod, és megkapod a Mester címet.
Érezte, és látta, Anakin is meghatódik, és valami hasonlót érezhet most, mint annak idején ő Qui-Gonnal szemben. Ezért csak rámosolygott tanítványára, és elindult a hajója felé.
-Obi-Wan! -ég_veled_testvérkiáltott utána Anakin. Az Erő legyen veled! -hajtotta meg tisztelettel a fejét Mestere előtt. "Ej, de drámai ez most valamiért, érezte Kenobi. De hát csak elmegyek Utapaura, nem soká itthon leszek, miért búcsúzkodunk így, miért érezzük most a pillanatot megismételhetetlennek, tán utolsónak jelenlegi állapotunkban? Tán az Erő akarja így, ám legyen, elbúcsúzom Anakintól hát akkor így:"
-Ég áldjon, Testvér! Az Erő legyen veled!

***

Aznap éjjel anakin_alom2Anakin ismét álmodott. Padme ismét szült, ismét szenvedett, ám ami fura, az álomban megjelent egy új elem. Mégpedig Obi-wan. Ezt volt az első, hogy Amidala nem neki könyörgött segítségért, hanem Obi-wan segítette a nőt. Anakin ezúttal ott sem volt, ám mégis mindent hallott, látott, és érzett. Padme így is meghalt, de nagyon rossz volt, hogy kirekesztve érezte magát közöttük, Padme és Obi-wan ezúttal szoros egységben létezett, Anakin ebben az álomban kívülálló volt. Nem értette a dolgot, és nyugtalanította, tán még jobban, mint eddig. Így elég feszülten várta haza a feleségét, egy kis kézi konzolt nyomkodva addig egy kanapén, míg anakin_padme amidalaPadme végre betoppant. Megsimogatta kedvese hátát, miközben elindult a szobájába. Anakin felpattant, és utána sietett, szinte lerohanta őt.
-Obi-Wan itt járt, igaz? -támadta le Amidalát.
-Igen, eljött reggel. -válaszolt mellékesen Padme, nem is sejtve, hogy férje ezt miért kérdezi.
-Mit akart? -nyomult tovább Anakin.
-Aggódik érted. Azt mondja, sok megpróbáltatás ért.
"De érdekes. Azért eljön a Mester, hogy megkérdezze, hogy vagyok, hogy bírom ezt a nyomást, ami rám nehezedik? Ennyire szeret engem? Ennyire aggódik értem? Még mielőtt elmegy, hogy megütközzön Grievous tábornokkal, eljön reggel, hogy felőlem érdeklődjön? Én miért nem tudok ilyen önzetlen, nagyszerű, és magasztos lenni? Jó helyen vagyok én? A HELYEMEN vagyok én?"
-Letértem az útról. -vallotta be halkan a feleségének.
-Az útról? Miről beszélsz? -döbbent meg Amidala.
-A Tanács nem bízik már bennem. -váltott Anakin az önvádolásról a Tanács hibáztatására, potenciális felelősöket keresve arra, amit érez, hogy ki és mi miatt tért le, vagy tér éppen le az útról.
anakin_többre_vágyik-Az életüket is rád bíznák. -nyugtatta Amidala.
-Valami baj van velem. Egy Jedi nem lehet ilyen, mint én. Többet akarok. Nem lenne szabad. -váltott vissza Anakin rapszodikusan az önvádolásra. Fáradt volt, nagyon fáradt. Úgy csapkodtak a gondolatai és az érzelmei, mint egy sebzett madár.
-Túl sokat vársz magadtól. -felelte Amidala.
-Tudom, hogyan menthetlek meg.
-De hát mitől? -kérdezte Amidala, tán hibázva. Ha azt kérdezi, hogy és hogyan szándékozol megmenteni, tán Anakin végig kell gondolja, mire készül, szavakba kell rendeznie gondolatait, és tán megriad attól, amit fontolgat. Ám a "mitől" kérdésre könnyen és gyorsan jött a válasz, nem kellett gondolkozni:
-A rémálmaimtól!
-Hát ez bánt anakin_amidalaannyira? Nem fogok belehalni a szülésbe. Ígérem.
Nyilván ezt nem lehet megígérni, nem lehet garantálni, hogy nem fog belehalni a szülésbe. De amit Anakin válaszolt, azt sem lehet garantálni, mégis még az édesanyja sírjánál tett ígérete ellenére is félelmetes és vészjósló volt a fogadalom:
-Nem, ÉN ÍGÉREM!

***

Kenobi eközben az Utapaun az életét kockáztatva küzdött Grievous ellen. Már megvívott Grievous-szel, már beavatkoztak cody_jelenti_grievoustCody emberei, hogy segítsenek neki. A csata előrehaladtával Cody parancsnoknak lett annyi ideje, hogy be tudott jelentkezni a Jedi Tanácshoz egy gyors holoüzenet formájában.
-Windu mester! Fontos hírem van! Kenobi tábornok megtalálta Grievous tábornokot. Megkezdtük a támadást.
-Köszönöm. -felelte neki Windu Mester, majd a holokivetítő asztalnál mellette álló ifjú Skywalkerhez fordult.
-Anakin, vidd meg ezt a hírt a kancellárnak! A reakciója elárulja, mit tervez.
-Igenis Mester. -válaszolta Anakin készségesen, meghajtotta a fejét, és távozott. Úgy érezte, ez az a szolgai viselkedésmód, amit Windu a legjobban preferál. Az elmúlt napokban többször is konfrontálódott vele, ezért döntött úgy, hogy a lehető legkészségesebb arcát mutatja felé a további viták elkerülése végett. Nagyon belefáradt már az állandó szélmalomharcba. Úgysem fogják befogadni a Tanácsba, talán sohasem. Most bezzeg őt küldik a kancellárhoz, hisz kémkednie kell. "Erre bezzeg jó vagyok. Lehet, hogy arra vagyok "kiválasztva", hogy én legyek a Jedik kémje. A Kiválasztott, pff... a kiválasztott ügynök lehetek, maximum." Szomorúan sétált kifelé a folyosón, egyre távolodva, így már nem hallotta, mikor Windu a hologram alakban bejelentkezett, ugyancsak az asztal mellett "álló" többi Jedi felé fordult, és azt mondta:
-Úgy érzem, támadás készül a Jedik ellen. -tudatta velük legbelső félelmeit. -A kancellárt körülveszi az Erő Sötét Oldala.
Egyik Jedinek sem fordult meg a fejében, hogy erről Anakint is tájékoztatni kéne. Beküldték az oroszlán barlangjába, hogy kiderítse, szereti-e a húst... Ők inkább a rácson kívülről figyelték, hogy az oroszlán hogyan reagál a beküldött prédára. Nem gondolták volna, hogy beleharap, mert véleményük szerint még Anakin állt legközelebb Palpatine-hoz mindannyiuk közül, de kétségtelenül valamiféle reakciót sejtettek, amiből valamiféle jövőbeni következtetést, és cselekvési tervet szerettek volna meghozni.
-Ha Grievous legyőzése után nem mond le különleges jogairól, akkor el kell távolítanunk őt a hivatalából! -vette át a szót Ki-Adi Mundi, eléggé előreszaladva az időben, két dolgot is csupán feltételezve. Az első, hogy győznek Utapaun, és elkapják, vagy megölik a tábornokot. A második, hogy Palpatine nem mond majd le posztjáról. Kétségtelenül bebetonozta magát a hivatalába, sőt, egyre erősebbé vált, már-már egyeduralkodóvá, rendkívüli jogokkal felruházva. Ám ez Windunak nem jutott az eszébe, sőt, továbbvitte a gondolatot, kvázi elmélyítve a fiktív problémát, a következő lépést fontolgatva egy még meg sem történt esemény után:
-És akkor a Szenátus élére kell állnunk, hogy biztosítsuk a békés átmenetet.
S valóban, ha hirtelen eltávolítják a Köztársaság vezetőjét, a Szenátus bürokratikus voltát ismerve, lassú folyamatait látva nem lehetett volna megvárni, míg egy új vezetőt választanak, hisz azalatt egy ilyen háborús időszakban akár anarchiába is süllyedhetett volna a Köztársaság. Elismert, jogkövető, és erős vezetőre lenne szükség valóban addig, míg a folyamat ki nem termeli a következő megválasztott vezetőt, ám ez a gondolatsor egy még meg nem történt eseménysorból lett levezetve, és meglehetősen sok kérdőjelet tartalmazott, mely vége egy bizonytalan jövőképet festett. Erre csak és kizárólag a bölcs Yoda Mester jött rá ott az asztalnál, meg is szólalt kis, yoda_ovatosan_kell_eljarjunkvillódzó holoképében:
-E gondolatok végén, csak sötétséget látok.
Aayla, és Mundi egyből felé fordultak, ahogy megszólalt, tiszteletben álló Mesterként Yoda szavai, és minden megnyilvánulása a többiek számára irányadók volt - általában.
-Hmmm... Nagyon óvatosan kell eljárnunk. - figyelmeztette Yoda a Jedi társait a távoli Kashyyykról, hisz a helyzet meglehetősen instabil volt, s akár a Galaxis további sorsa is függhet a Jedi Rend bölcs és megfelelő döntéseitől. Mégis, a legkisebb képviselte az érdekeiket, nem a legnagyobb, hisz Yoda a Wookie-k bolygóján volt, és az oly lebecsült, rangsorban alul tartott Anakin közeledett épp a kancellár szobájához...

-Kancellár úr, anakin_jelentfontos jelentés jött Kenobi Mestertől. -szólította meg Palpatine-t Anakin, aki épp háttal ült, és egy piros fényben játszó kivetített térképszerűséget tanulmányozott. Mikor meghallotta, hogy Anakin betoppant, lekapcsolta azt, és felé fordult. -Harcba szállt Grievous tábornokkal. -folytatta Anakin büszkén nézve a kancellárra, szinte azzal a bizonyossággal a szemében, hogy megvan, el fogjuk kapni.
-Reméljük, hogy nem haladja meg az erejét a feladat... -lohasztotta le egyetlen mondattal a lelkesedését Palpatine.
Anakin szeméből úgy tűnt el a hit, mint a kisgyermekéből, akinek idejekorán mondják el az igazságot a Télapóról. Ugyanakkor ismét előtérbe tolultak a benne levő kétségek is, hogy miért nem lehet ott legalább Kenobi mellett. Szomorúan hajtotta le a fejét, és el is fordította a tekintetét.
-Mellette volna a helyem. -mondta fájdalmas hangsúllyal.
A kis veréb ismét beszélgetésbe bonyolódott a vércsével, mely azonnal felé reppent, hogy "meghallgassa".
-Egyenesen fájdalmas azt látnom, hogy a Tanács így alábecsüli képességeidet. -válaszolta Palpatine sírós hangon, olyan világfájdalommal az arcán, hogy Anakin valóban együttérzést, barátságot, megértést vélt felfedezni atyai barátja arcán. A kis veréb kibújt a fedezékéből, és a vércse szárnyai alatt keresett kellemes árnyékot. Hálásan nézett rá, örült, hogy valaki megérti. Valaki meghallgatja. Valaki vele van. Valaki kitalálja a gondolatait, érzéseit. Ám a műsornak még nem volt vége, a mentalistának még volt egy-két trükk a tarsolyában.
-Nem tűnődsz rajta, hogy miért nem léptetnek elő Jedi Mesterré? -kérdezte mintegy mellékesen Palpatine. Anakin fel-alá kezdett járkálni, mint egy oroszlán a ketrecében. Nyitott könyv volt a kancellár előtt, ismét érzékeny pontjára tapintott. Anakin ránézett, és idegesen válaszolta:
-Bár sejteném. Folytatta az ideges járkálás a kancellár asztala előtt, aki magában nevetett rajta, de ezúttal nem szólalt meg. Várt. Nem is hiába, Anakin folytatta az igazgyöngyök palpatine_megértődisznó elé hajigálását, nem is sejtve, hogy méltatlannal osztja meg féltett titkait, melyek bele lesznek taposva a disznóól sarába.
-Egyre inkább az az érzésem, hogy kirekesztenek a Tanácsból. -mondta el szomorúan. Ránézett a kancellárra, és várt. Az szomorú arccal nézte, és aprókat bólogatott megértően s bátorítóan. Anakin végül kinyögte:
-Tudom, hogy bizonyos dolgokat nem mondanak el az Erőről.
Palpatine még picit várt, mond-e még valamit Anakin, ugyanazzal a támogató arckifejezéssel, és bólogatott párat, majd mint anakin_jedi_hazugsagokegy bölcs jóakaró, meghozta a konklúziót:
-Nem bíznak benned, Anakin! -uszította védencét társai ellen. Itt az idő, a vércse összecsapta a szárnyait, és zuhanórepülésbe kezdett, megkezdve a támadást. Felállt a székéből, és Anakinhoz sétált. Melléérve vállára tette a kezét, és átkarolva a szomszéd szoba felé terelte:
-Látják a jövődet, s tudják, hogy erősebb leszel, semmint hogy irányíthatnának. Ki kell törnöd a hazugságok sűrű ködéből, amivel a Jedik körülvettek. Ezeket mint alapvető dolgokat ismertette vele, mint a megoldás első lépéseit. Ezek nélkül ugyanis nem fog sose kilábalni a problémákból. És hogy azután mi a teendő? Máris mondta is Anakinnak:
-Majd én megismertetlek az Erő rejtett titkaival.
Azaz az ő személye a kulcs, az ő tudása a kulcs, Anakin szerepe csupán annyi, hogy legyen befogadó, engedjen teret neki a lelkében, és Palpatine majd betelepszik, mint egy kakukkfióka, kilökdösve a fészekből a Jedi tojásokat, és fiókákat, lassan átvéve az egész fészket. Ám Anakinnak nem esett le, hogy eztán semmi más feladata nem lesz akkor, csak az éhesen sipákoló kakukk etetése, míg bele nem hal a soha nem csillapodó, nálánál nagyobb és éhesebb fióka táplálásába. Ezért teljesen mást kérdezett:
-Honnan tud Ön annyit az Erőről?
-Volt egy mentorom, aki mindent feltárt előttem. A Sötét Oldal természetét is. Anakin megrökönyödött. Pár lépést előresietett, hogy szembekerüljön a kancellárral, és visszakérdezett:
-Ismeri a Sötét Oldalt?
Palpatine arca ezúttal a tanár, a mentor maszkját vette fel, s olyan hangsúllyal kezdett beszélni, mint a tanár a buta nebulóval, aki sehogy sem akarja felfogni az amúgy pofonegyszerű matekképlet értelmét:
-Anakin, ha az ember fel akarja fogni a legfőbb titkot, akkor minden szempontot ismernie kell! Nem csak a Jedik dogmatikus, elfogult tanát. Ha igazán felkészült és bölcs vezető akarsz lenni, átfogóbb ismeretet kell szerezned az Erőről.
Ennél a mondatnál gúnyosan rá is mosolygott Anakinra, mintegy megszégyenítve, hogy még ennyit sem tudsz, pedig hát ez pofonegyszerű, és magától értetődik. A vércse és a veréb érdekes táncba kezdett. Anakin és a kancellár egy kis kör vonalán elkezdetek egymás körül oldalazni, mintha kard nélkül vívnának, mintha fogócskáznának, mintha a másikat szeretnék megfogni, vagy lerázni. E tánc közben is folytatta palpatine_mosolyPalpatine a végzetes támadását:
-Vigyázz a Jedikkel, Anakin! Tanulj tőlem, és meglátod nagyobb hatalmad lesz, mint bármelyik Jedinek. Ismerd meg az Erő Sötét Oldalát, s akkor megmentheted a feleségedet a BIZTOS haláltól. Ezután negédesen rámosolygott Anakinra, és olyan arcot vágott, mintha a Szentlélek szállta volna meg.
-Miket beszél? kérdezte anakin_fenykard_szegez palpatine nyakánakAnakin vészjósló hangon.
-Könyörgök, használd a tudásom Anakin! - kérlelte, de úgy, mintha neki fájna az, ami Anakint bántja, és mintha csak alig várná, hogy segíthessen szegényen. Ám Anakin ingerküszöbét meghaladta az egyszerre hallott sok dolog, és kardot rántott. A kék sugár Palpatine kancellár torkához irányult.
-Ön a Sith Nagyúr! -azonosította a kis veréb felnézve azt a vércsét, mely immár karmait belemélyesztve vitte fel a felhők közé, és így már elég közel volt ahhoz, hogy felismerje.
-Tudom, mi aggaszt téged. Hallgass rám! Ne légy többé tehetetlen BÁB a Jedi Tanács kezében! Amióta csak ismerlek, mindig is többre vágytál, mint amit egy egyszerű Jedi Lovag elérhet. Tudom, szeretnél szívből élni. Nyomot hagyni. Anakin azt hallotta, amit anakin_azonositja_sith_nagyuratérez, amit gondol. Ám olyan helyzetbe került, ahol az eddigi kétfelé szakadás semminek sem tűnt a jelenlegi helyzethez képest. Most jutott eszébe, hogy ezért küldték ide a Jedik, hisz megtudta a kancellár valós identitását, és a várt reakció erősebb bizonyítékot hozott, mintsem azt bárki gondolta volna. Ő nem azért van itt elméletileg, hogy mentorával elbeszélgessen, hogy megoldásokat keressen és találjon személyes problémáira, hanem hogy elkapja őt, a veszélyes Sith Nagyurat. Ám döbbenetes módon átvitt értelemben a globális fertőzés okozója, és a gyógymód ismerője, kézben tartója úgy tűnt, hogy ugyanaz az ember. Anakin szemét csípte az álmosság, agya zsibbadtan zsongott. Próbálta feldolgozni a hallottakat, és próbálta rátenni arra a patikamérlegre, ami legalább pár gramm különbséggel meg tudná mutatni neki, melyik oldal a nehezebb, melyik serpenyő kerül feljebb, melyik mellett szólt több érv, melyik fajsúlyosabb. Ám nem mutatkozott szemmel látható eltérés. Mint eddigi életében mindig, szinte ugyanannyi szólt mellette, mint ellene. Ismét egyedül maradt egy olyan döntéssel szemben, melyhez nem volt elég ismerete, tudása, úgy kell felelősséget vállalnia egy döntéséért, hogy annak következményeit nem tudja felmérni. "De vajon lehet-e felelősséget vállalni a döntéseinkért? Persze, visszhangozná a többi Jedi, és minden átlagember. Ha az ember ismeri azt, amiről döntenie kell, van elegendő információja, és rálátása a döntés majdani következményeire, akkor valóban. Az átlagember még akár kicsiben is sokszor nem tud dönteni a napi dolgai során, pedig a döntése nem befolyásolja a Galaxis sorsát. Nem befolyásolja a Sith és a Jedik örök harcának, átvitt értelemben a Jó és a Rossz örök harcának a sorsát. Nem befolyásolja Padme Amidala sorsát... Ha nincs különösebben szembetűnő érv sem mellette, sem ellene, illetve ha azok szinte ugyanolyan súlyúak, hogy döntsek? Ilyenkor van az, hogy az ember morális alapon dönt. Mi a helyes. Mit vár el tőlem a Jedi Rend. Mit vár el a világ. Mit vár el az Erő. De hol vagyok ebben megint én? Én, Anakin Skywalker, hol vagyok? Hisz ENGEM is befolyásol minden! Rám is hat! Az én életemre! Az én sorsomra! A feleségemére, a gyermekemére..." Felemelte a kardját, az hangosan felbúgott. A hangtól, és a szándéktól megijedt. A mozdulat elhalt. Ledöfné a kancellárt, mint egy disznót. Ám nem teheti, mert Jedi lovag, és az gyilkosság lenne. Viszont itt a lehetőség elkapni egy Sith Nagyurat. Nem is csak "egy" Sith Nagyurat, hanem A Sith Nagyurat! Tán vége lenne ennek az átkozott háborúnak! Tán elismernék a Jedik is végre. Tán Mester lehetne. De itt ez az ember, aki ismeri a Sötét Oldalt. És tudna segíteni, nincs más tán kerek e világon, aki meg tudná mutatni, hogyan lehet a midichloriánoknak parancsolni. Aki révén megmenthetné Padmét. És aki végül is sok-sok éve a barátja, mentora volt, még ha világnézetileg, erkölcsileg, vallásilag tűz és víz is vele. "De valóban tűz és víz? Valóban az ellenkezője mindannak, amit én képviselek, vagy nagyon is hasonlítunk?" Hisz épp ma mondta Padménak is, hogy más, mint a Jedik, kilóg közülük, többre vágyik, és a kancellár is ezt mondta, szívből élni, nyomot hagyni, az bűn lenne? A Jedik szerint igen. A Sith-ek szerint nem. Anakinnak pedig dunsztja sem volt. Úgy érezte, megőrül. A kancellár hangja szakította meg a gondolatainak lázas csapdosását:
-Végezni akarsz velem?
-Legszívesebben azt tenném!
Palpatine ezúttal Anakin saját belső erkölcsi gátjaira apellálva próbálta erről lebeszélni igen okos, és burkolt formában.
-Igen fiam, tudom. Csak úgy sugárzik belőled a harag. Az tölt el erővel. Attól vagy céltudatos.
Ezzel a pár mondattal azt éreztette Anakinnal, hogy már így is elég mélyre süllyedt a Sötét Oldalban, hogy olyasmit szándékozott tenni, amit tilos, és ezzel el is indult a Sötét úton. "Mert aki gondolatban megteszi, bizony már megtette azt..." Majd megfordult, és Anakin szemébe nézett. Így még nehezebb volt, az "áldozat" szemébe nézni közben, és szembesülni saját magával, saját gondolataival, saját életével... Anakin nem tudta elviselni a súlyt. Döntött. Azt teszi, ami helyes. Minden szempontból. Azaz nem öli meg, mert az bűn. Nem áll át, mert az helytelen, és bűnös dolog. Betartja a törvényt, és a szolgálati utat, mindenről beszámol a Jediknek, hozzák meg ők a helyes döntést. Hozza meg Windu. Hozza meg a vezetőjük, Yoda. "Én megtettem mindent, amit tőlem vártak, megtudtam az igazságot, és kezükre adom Palpatine-t." Kikapcsolta a kardját, a kék sugár sercegve csúszott vissza a markolatba.
-Átadom Önt a Jedi Tanácsnak.
-Azt kellene tenned. Csakhogy nem tudod, mik a szándékaik, igaz-e? Palpatine ismét betaszította őt a kétségei közé, egyetlen kérdéssel. Vajon van-e olyan bölcsesség a Jedikben, ami szükséges? Vajon ŐK megtudnak-e hozni egy ilyen fontos döntést, felelősségteljesen? Vajon Anakin pont azzal nem hibázik-e, hogy ÁTADJA a döntést nekik, hisz lehet, hogy a dolog ezáltal siklik ki. Na jó, távozz tőlem Sátán, üvöltötte magában Anakin. Elég! ELÉG! Nem kell több gondolat! Nem kell több tépelődés! Majd nyitva tartom a szemem, és legfeljebb beavatkozok mégis, visszaszerezve a kezembe életem kormányát, ha nem arra folydogálnának a dolgok, amerre én szeretném. -hozta meg az elhatározást.
-Hamar rá fogok jönni az igazságra. -vágta oda dacosan.
-Ott van benned a bölcsesség magva. -mondta neki Palpatine, saját szavait a bölcsesség magjaként definiálva Bibliai gondolattal. S valóban, a mag termő talajra esett. Már benne volt Anakin lelkében, visszavonhatatlanul elültetve benne a gonoszság gondolatait, melyek lassan csírázni is fognak remélhetőleg. A fiú már háttal volt, és elindult, vissza a Jedikhez.
-Ismerd meg a Sötét Oldal erejét! Tanulj, és megmentheted Padmét! -szólt utána Palpatine. Anakin nem tudta, hogy ez kérés, vagy fenyegetés. De már nem is érdekelte. Elmegy, és szól a Jediknek. Feladja Palpatine-t, és megmarad a Jó Úton, megmarad Jedinek. Megmarad Kiválasztottnak, jelentsen is az bármit. Anakin úgy érezte, az életéért küzd, ezért az Erőhöz fohászkodott, hogy töltse meg fulladozó lelkét, mert különben elsüllyed, és megfullad. Ám nem hallott semmilyen választ, nem érzett semmilyen változást. "Egyedül vagyok, ohh, olyan nagyon egyedül..."

***

Ezekben a percekben Kenobi is az életéért küzdött, csak ő az Utapaun. Vágtató paripájával, azaz sárkánygyíkhoz hasonlatos Bogájával utolérte Grievous kerékjárművét, és közelharcba bonyolódott vele méterekre a repülőjétől, amit ha elér, nyilván ezúttal is eltűnik, és a obiwan_párkányon_lógJedik teóriája befuccsol ilyen téren, hisz a háború tovább folyik Grievous irányításával. Ám a sors másképp akarta. Bár (tán sorsszerűen) Kenobi ismét egy párkány szélén lógva úszta meg a halált, akár korábban Maul ellen, és ismét egy másik fegyvert szippantott magához, ezúttal Grievous pisztolyát, végül lelőtte a tábornokot. A hadserege azonban nem adta meg magát nélküle sem, egy dúló csata forgatagától volt hangos egész Utapau. Ám ez az utapaui harc, ez a csatazaj, ez a mindent feldúló őrület semmi volt ahhoz képest, ami Anakin Skywalker lényét emésztette, tudatát, lelkét, szívét, belülről. anakin_windu_fisto_kolarOdaért a Templom ülésterméhez, de nem volt ott senki. Egy templomsegéd segített neki, tudatva vele, hogy Winduék lent vannak a hangárban. Lesietett, és meg is találta ott Saesee Tiin Mestert, Agen Kolar Mestert, Kit Fisto Mestert és Mace Windu Mestert. Meg pár klónt, akik a háttérben egy Gunshipet pakoltak meg épp. Anakin nyelt egy nagyot, és odalépett Winduhoz:
-Windu Mester! Egy szóra... kérlek!
-Skywalker! -fogadta Anakint, rá se hederítve, hogy vajon az ifjú "Skywalker" mit szeretett volna. -Most jött a hír, hogy Obi-Wan legyőzte Grievoust. A kancellárnak azonnal le kell mondania a különleges jogairól. -tudatta, nyilvánvalóan tehát azért voltak lent a hangárban, hogy felkészítve a Gunshipet máris menjenek lemondásra felszólítani a Kancellárt.
-Nem fogja megtenni. Megtudtam a szörnyű igazságot. Palpatine főkancellár Sith Nagyúr.
-Sith Nagyúr?! - fordult végre Anakinhoz döbbenten, szinte belebújva az arcába. -Igen. Ő az, akit kerestünk.
-Mi a bizonyíték?
-Alaposan ismeri az Erőt. Tudja használni a Sötét Oldalt.
-Ez biztos?
-Semmi kétség.
-Ez a legszörnyűbb gyanút igazolja. Gyorsan kell cselekednünk, ha meg akarjuk menteni a Jedi Rendet.
A döbbenetes, hogy mindezek közben Windu folyvást ment a Gunship felé, ahova eleve tartott, Anakin pedig jobb híján követte. Szinte odafelé menet kellett beszámolni a dolgokról, úgy, hogy látszólag Windu pusztán alátámasztást kapott saját teóriájában az Anakintól hallottak alapján abban, hogy a kancellárt azonnal le kell mondatni. De hisz eleve oda indult, semmi sem változott számára, csak annyi, hogy immár lehullt az álarc, tudta kivel áll szemben. Vagy talán mégsem tudta pontosan, de majd rájön...
-A kancellár veszélyes ellenfél. Szükségetek lehet a segítségemre. -ajánlkozott ismét Anakin, akár Kenobinál korábban. Nem pusztán segíteni szeretett volna. Egyrészt szembe szeretett volna nézni a démonával, igazolni az oldalválasztását, és legyőzni a félelmét. Másrészt azért nem ártana a dolgok ütőerén tartania az ujját, azaz felügyelni a letartóztatás menetét, hogy ha kell, be tudjon avatkozni. Ám Windu elzárkózott ettől.
-Jobb lesz, ha kimaradsz ebből a saját érdekedben. Zavarodottságot érzek benned ifjú Skywalker. Félelem homályosítja el az elméd.
"Érdekes, hogy ezt bezzeg érzi. A többi bennem dúló dologról meg dunsztja sincs, vagy ha mégis van, akkor nem érdekli! Ott KELL lennem! Nem hagyom, hogy kihagyjanak!"
jedik_otthagyjak_anakint-Veled KELL mennem! -kérte, szinte követelte.
-Nem! -zárta le kategorikusan és hatalomelvűen Windu. Majd picit békülékenyebben felé fordult, és a szemébe nézett:
-Ha igaz, amit mondtál, elnyerted a bizalmamat. De most még maradj itt! Várj a tanácsteremben, amíg visszatérünk.
Ezzel Windu fel is lépett a Gunshipbe, ahol már kapaszkodott a másik három Jedi.
anakint_othagyja a gunship-Igenis. -felelte kelletlen hangsúllyal Anakin, és szomorúan nézte, ahogy a Gunship felemelkedik, és elindul a végzet felé. Pár tétova lépést tett még utána, mintha valahogy még lenne esélye felkapaszkodni rá, de csak a haját kócolta össze a turbulens levegő. Leszegte a fejét, és elindult, fel, az üres Tanácsterem felé.

A terem anakin_egyedül_tanácsterembenkongott az ürességtől. Annyira, hogy az szinte fájdalmas volt. És félelmetes. Anakin ide vágyott. Ez volt az egyik célja, az egyik fotel, itt, a nagyok közt. Ám egy nagy sem volt jelen. Csak és kizárólag Anakin. Senki más. Néhány sötét pillanatában elmélkedett arról, mi is a győzelem. Mi is a pusztító düh. Hogyha eltiporja az ellenfeleit, mindet, és ő marad a végén, valami hasonlatos érzés lehet, mint amilyen magányban ült az egyik fotelben. A világ tetején is, mit ér, ha az ember egyedül marad az oda vezető úton? Úgy érezte, valahogy van ebben a magányban valami sorsszerű, valami szörnyen visszafordíthatatlan, az jutott az eszébe, hogy ily magányos lesz, ily számkivetett tán örökre, tán míg él... Elhessegette most magától ezt a gondolatsort. Ez most nem időszerű, és nem is vezet sehova. Különben is csak egy buta gondolat. Sosem lesz egyedül, hisz ott lesz vele Padme, a gyerek, és Jedi a barátok... Palpatine hangját hallotta a fejében: "Te is jól tudod, ha a Jedik megölnek engem, velem hal a remény, hogy megmentheted Padmét." "Dehát csak nem ölik meg... Gondolom csak le fogják tartóztatni. Különben is, lehet, hogy csak azért mondta, hogy saját fontosságát bizonygassa, hogy pótolhatatlan legyen a tudása által. anakin_amidalara_gondolJaj, de mi van, ha ez mégis igaz? Mi van, ha tényleg tudja, hogy kell életet teremteni, és nem tudom megszerezni tőle az információt? Mi történik akkor, ha ne adj' Isten tényleg megölik? Miért kellett itt hagyjanak?! Megint nélkülem történnek a dolgok, a fejem fölött, a tudtom, és a rálátásom nélkül. Az egyik legrosszabb ebben a bizonytalanság, hogy itt ülök, és nem tudom, mi történik. Mások kezébe adtam a döntést, mely végső soron engem is nagyban befolyásol majd. És Padmét... Itt várj, míg visszajövünk... Köszi! Ez a másik borzasztó dolog: a várakozás. Míg vársz, másra, vagy az ismeretlenre, mindegy. Vársz, hogy megtörténjen valami, ami befolyásol majd téged, valahogy, valamilyen módon... Közben megy fel benned a pumpa, és elhatalmasodik benned a bizonytalanság, a félelem. Az ismeretlentől. A megváltoztathatatlantól. A kudarctól..." Anakin egyik oldaláról a másikra helyezte át a súlyt a fotelben. Fészkelődött. Az áhított fotel lám, igen kényelmetlenné vált. A düh kezdett szétáradni benne. Érdekes módon ez segített. Segített, mert elnyomta a félelmet, a várakozást, a bizonytalanságot. A düh is érzelem, csak erősebb, mint a többi, ezért a helyükre lép, átveszi az uralmat, ezáltal a többit hatástalanítja. "Ez jó... Legalábbis jobbnak tűnik. Jobb dühösnek lenni, mint félni, vagy várni, vagy a bizonytalannal, az ismeretlennel nézni farkasszemet. Palpatine is mintha valami ilyesmit mondott volna. De nem értettem, nem figyeltem annyira akkor, tele volt a fejem a saját bajommal. Céltudatosabbá tesz, erőssé, azt hiszem igen, ezt mondta. Végül is az még nem akkora baj. Talán az még nem bűn, ha az ember céltudatos, vagy ha erős." Picit engedte, hogy a düh szabadabban átjárja, kilúgozza a félelmeit, és serkentse a bágyadt szemeit, melyek leragadtak lassan a fáradtságtól. Valahogy az agya is frissebben pörgött, nem volt olyan fáradt, csak kicsit agresszívebbnek tűntek a feltoluló gondolatai, de ez még nem akkora baj.
"A Jedik azt várják tőlem, hogy egyensúlyt hozzak az Erőbe." -gondolta. "Tőlem várják, tőlem, mégis mindenből kihagynak! Most is! De egyébként is, mit jelenthet az, hogy hozzak nekik Egyensúlyt az Erőbe? És miért pont én? És hogyan tegyem meg? Főleg úgy, ha elnyomnak, korlátoznak, és kirekesztenek, annak ellenére, hogy tőlem függnek valamilyen módon. Ha kudarcot vallok, nem tudom megmenteni a seggüket, bármitől és bárhogyan is kellene megtennem azt! Itt van az előbbi Windus eset is, még azt sem engedte meg, hogy velük tarthassak! Pedig én jelentettem a Kancellárról nekik az igazságot, én derítettem ki nekik! Ilyet szól, hogy elnyerem a bizalmát, HA igazat szóltam! Magyarán MOST MÉG NEM BÍZIK BENNEM! Majd akkor fog, ha bebizonyosodott, hogy Palpatine a Sötét Nagyúr! Köszi! Hát mit kell még tennem, hogy egyenrangú félként tekintsem rám?! MIT? Nem azt akarom, hogy felnézzen rám, vagy kiváltságosként kezeljen, csak hogy egyenjogú partnerként, aki már oly sokat tett le az asztalra, mégis a sor végén kullog. Pedig ha valóban én vagyok a Kiválasztott, akár tisztelhetne is, fel is nézhetne rám! De nem teszi, sem ő, sem a többi! De nem is kell a tiszteletetek, csak tartsátok meg magatoknak, nyaljátok csak, faljátok csak egymást!" Dühösen felállt a fotelből, és az ablakhoz lépett. Kinézett Coruscant égboltjára, ahol hosszú, tömött sorokban száguldoztak minden irányban a járművek. Mint egy nyüzsgő hangyaboly, mindenki siet valahova.
"Oh, az áldott tudatlanság!" -gondolta. "De jó nektek! Éltek bele a világba, felelősség nélkül, a saját egyszerű, hétköznapi dolgaitokkal foglalkozva. Nem is sejtitek, mi folyik a színfalak mögött, azt, hogy most is kik dolgoznak értetek, kik harcolnak értetek. Nem kell megváltanotok a világot, csak esztek, isztok, dolgoztok, és alszotok. Iszogattok, beszélgettek, szórakoztok a kantinban, halvány lila dunsztotok sincs a politikáról, az Erőről, és más magasabb rendű problematikáról. Szeretkeztek, szaporodtok, tiltások, és erkölcsi gátak nélkül, nem kell titokban elvennetek kedveseteket, kockáztatva mindkettőtök egzisztenciáját! Vállalhattok gyereket, élhettek boldogan, családban... Apropó család... Padme... gyermekem...!" Anakin elnézett a nem is oly távoli lakosztályuk felé. "Itt vagyok drágám! Nem hagyom, hogy anakin_átgondolja_az életétmeghalj! Édesanyám temetésén megfogadtam, hogy nem leszek többé gyenge, nem hagyom még egyszer előfordulni, hogy egy szerettem miattam meghaljon! Igen, miattam! Mert ha nem tudom megakadályozni, akkor milyen Kiválasztott vagyok? Milyen férj vagyok? Milyen fiúgyermek vagyok? Nem fog még egyszer megtörténni! Nem történhet meg! Megtudom, hogyan kell életet teremteni a Midichloriánok segítségével, ha kell, eladom érte a lelkem az ördögnek! De nem vesztelek el szerelmem! Hallasz engem? Érzel engem? Itt vagyok, rád gondolok, érted lélegzem!" Anakin kiterjesztette a tudatát, az érzéseit, s láthatatlanul kinyújtott kézként nyújtotta felesége felé. Amidala maga elé meredt, felállt, és az ablakukhoz ment otthon, és a Jedi Templom fel tekintett. Mintha Anakin szólt volna... Csendben figyelt. Mintha egy energiasugár jött volna felé. Sok bánat volt az energiában, de sok erő is. És sok elfojtott düh, de temérdek szeretet is. Amidala összekapcsolódott vele, s befogadta. Mint két egymásra tekeredő endori lián, oly szorosan fonódtak össze valahol félúton a Templom és a lakosztályuk között. amidala_erzi_ferjetPár másodpercig fizikailag anakin_sir_tanacsterembenis érezte férjét, aki fulladozott a bánattól. Anakin is érezte szerelme melegségét lélekben, s kicsordult a könnye. A két ember úgy érezte egymást, mintha egymás mellett lettek volna. Mintha fognák egymás kezét, és szorosan átölelték volna egymást. Ám a csoda csak pár másodpercig tartott, a kötelék egy idő múlva megszakadt. Nézett-nézett Anakin Padme irányába, de a benne dúló harag, kétségek, és félelmek megfojtották a szeretetantennát. "Meghalnék érted Padme!" -gondolta, és a foga csikorgott a tehetetlenség miatt. "De akarok én ezekért a névtelen senkiházi hangyákért küzdeni, dolgozni, akár meghalni, akik itt kóvályognak a kocsijukban fent az égen? Vagy EZEKÉRT a tehetetlen Jedikért? Akarok én mindent feladni értük? Mindent adni a semmiért? Feladom a büszkeségem, a céljaim, az életem, adjam fel a boldogságomat, Amidalát is, TIÉRTETEK? Még köszönetet sem kapok! Elismerést sem, szeretetet sem! Egy örök életre ezt akarom én csinálni? Hát akarok én egyedül maradni Padme nélkül, majd akár ebbe beleőrülni?! Nincs értelme! Az egésznek nincs SEMMI ÉRTELME! A Jediktől sosem fogom megkapni amikre vágyom, se a tudást, sem a hatalmat, sem a megbecsülést! Palpatine-től sem biztos hogy megkapnám, de még mindig nagyobb az esélye, mintha minden marad ugyanígy! Te jó ég! Palpatine! Épp most törnek rá Winduék! Azonnal mennem kell, nem szabad, hogy baja essen, hisz csak őáltala menthetem meg Padmét, ő az EGYETLEN ESÉLYEM!" Anakin felpattant, és kirohant a Tanácsteremből. Leszaladt a hangárba, és bepattant egy siklóba.

S valóban, Anakin érzése helyesnek bizonyult, Winduék körülbelül pont ekkor érkeztek meg a kancellár irodájába. A négy betoppanó Jedi megállt az ajtóban, Palpatine feléjük fordult, és barátságosan szólította meg Windut:
-Windu Mester! -fogadta mézes-mázas hangon. Majd rátért a lényegre:
-Grievous tábornok meghalt, jól sejtem? Meg kell hagyni, hamarabb jöttek, mint hittem.
A koztarsasag_nevebenJedik nem válaszoltak pár másodpercig, hanem ott, még az ajtóban kinyitották a kardjaikat. A négy, színes penge szivárványként tündöklött az ajtóban, ahol a Jedik láthatólag megtorpantak. Mintha tartanának egy öregembertől... Mikor mind a négyen harckészültségbe helyezték magukat, nyitott kardjaik látszatbiztonságából Windu hivatalos hangon felelt:
-A Köztársaság Galaktikus Szenátusának nevében letartóztatom Önt!
Palpatine felállt az íróasztala mögött.
-Ezt vegyem fenyegetésnek, Jedi Mester?
-A Szenátus dönt a sorsáról. -vázolta fel a továbbiakat magabiztosan Windu. Palpatine arcáról lehervadt a szokásos nyájas arckifejezés, és a negédes mosoly.
-Én magam vagyok a Szenátus! -sziszegte.
-Nagyon téved. -felelte Windu.
-Ez árulás uraim! -préselte ki a fogai között Palpatine dühödten, és hirtelen köntöse ujjából előbukkant egy fénykard, mely a kezébe csusszant. Bekapcsolta, és a markolatból egy vörös sugár tört elő. Semmi kétség nem férhetett hozzá, darth_sidiousról lehull a lepelSith kard volt. De nem volt idő jobban megvizsgálni, ugyanis Palpatine egy Erő-kiáltást hallatott. Olyan velőtrázó, gonosz, démonikus hangot, melytől a Jedik lába a földbe gyökeredzett, reflexeik cserbenhagyták őket, mind lefagyott. A geonózisiak szonikus fegyvere ehhez képest kellemes Bith muzsika volt, simogató dallamnak számított ehhez a hanghoz képest. Az üvöltés közben Palpatine egy döbbenetes forgó ugrást is végrehajtott, az asztal mögül egyetlen pillantás alatt a Jediken volt, dühödten, és vérszomjasan. Azok meg csak álltak ott, mintha valami délibábot láttak volna, nyilvánvalóan paralizálva voltak, de legalábbis sokkolva. Kettejüknek nem is maradt ideje megvárni a "Force-scream" hatásának elmúlását, Agen Kolart és Saesee Tiint úgy döfte le Palpatine közvetlen közelről, mint egy disznót. Fisto és Windu picit regenerálódtak az üvöltés hatása alól, és kétségbeesetten próbáltak védekezni a látszólag is őrjöngő ember ellen. Ám Fistot pár mozdulat után ugyancsak ledöfte a kancellár. Windu egyedül maradt. Rémülten nézte a Sith Nagyúr arcát, micsoda embertelen düh, és micsoda élvezet váltakozott rajta. Vívás közben mosolygott! sidious_vivCsücsörített, nyamnyogott, mintha rég várt desszertjét fogyaszthatná el, amit sok év után érdemelt ki. És valóban, Palpatine rég várt már erre a pillanatra. Tervei végre megvalósultak, nem kell többé titkolózni, lehullhat az álarc, és végre Jediket is ölhet. Élvezettel forgatta a kardját, Windu vívási formája egy régi, elavult Jedi forma volt, nem volt ellenfél. Palpatine pár másodperc után rést talált a védelmén, és a Jedi nyakához szegezte a kardját. sidious ledöfhetné windut de mégsem tesziiDe még nem ölte meg, ez oly könnyű győzelem lett volna, és még szeretne picit játszani vele. Egyébként is, más tervei voltak. Palpatine kiterjesztette érzékeit, és érezte, tudta, hogy Anakin itt van már, a kancellária épületében rohan felfelé. Anakinnak látnia kell a műsort, hogy tervei koronájaként önként hajtsa be a fejét az örök igába, melyet neki szán. És a műsor nem négy halott Jediről szól, hanem egy ártatlan öregemberről, és egy gonosz, agresszor Jediről... Palpatine nem szúrt, várt. Windu nagy nehezen el is ütötte a torkának szegezett kardot végre. "Na végre, te idióta! -gondolta a kancellár. Élvezzük még egy kicsit ezt a tornát, jól esik az elgémberedett tagjaimnak. Kis gyakorlás mindig jól jön." Palpatine elkezdett gyakorlatozni, mint régen Plagueis Mesterrel, mikor egymással vívtak, nem életre-halálra, hanem hogy berögződjenek a mozdulatok. Csak arra ügyelt, hogy ne kapjon vágást, vagy szúrást, de hagyta Windut bohóckodni. Windu is érzékelte, hogy nem egy szinten vannak, a Sötét Oldal erejével nem tud jelenlegi eszközkészletével szembeszállni, ezért átadta magát egy veszélyes technikának, a Vaapadnak, mely már félúton van a Sötét Oldal felé, de úgy érezte, ha ezt nem teszi meg, a Sith felkoncolja őt is. És örömmel vette észre, hogy a Vaapaddal milyen jól partiban volt, elég jól megszorongatta Palpatine-t. Legalábbis ő ezt hitte. Palpatine picit hátrált is, becsalva őt irodája hátsó szekciójába, ahol egy oldalcsapás miatt kitörték az ablakot. Néha letérdelt a kancellár, néha forgott, néha ugrott, de már picit unta ezt így, nem szórakozott jól. "Ez így már nem is dicsőség szinte. Szinte... de azért nem rossz cicázni egy Jedivel." Egy Sötét Oldali vívó mindig előnyben van, egyszerűen más repertoárt használ, melyek egy része a Jedik számára tiltott. "De itt van Anakin mindjárt, érzem, már jön." Picit változtatott az állásán, réseket hagyott, de Windu nem is vette észre őket. "Te szerencsétlen, hát szúrjam le magamat, vagy mit akarsz, nem látod, hova kéne szúrj, hol a védelmi lyuk? Hogy lehetsz ilyen GYENGE?!" -gondolta. Olyan széleseket mozdult már, hogy szinte szégyellte, óriási területeket hagyva szabadon Windunak. "Ha egy Sith látna most, kiröhögne. Úgy vívok, mint egy gyerek. Plaeguis kitagadott volna, ha ilyen mozgássérültként látott volna harcolni. Ide szúrj már be te bénaság, nem látod, itt a rés!" Windu végre észrevette az egyik lyukat, és bevágott. Palpatine kibillentette saját magát az egyensúlyából, mintha az elemi erejű csapástól tántorodott volna meg, és úgy tartotta a kezét, hogy a kardját kiüthessék belőle. "Anakin itt van az előszobában, itt az idő." Palpatine hagyta, hogy lefegyverezze Windu, majd hanyatt esett, és fetrengve hátrált a falig. Anakin épp most viharzott be, és azt látta, hogy anakin_windu_sidiousMace Windu ráront az idős kancellárral, és karddal fenyegeti a fegyvertelen embert, aki rémülten hátrál előtte a porban. Mondjuk a képet kicsit árnyalta három halott Jedi az ajtóban, ám ezekre jelenleg Anakin nem talált semmilyen ésszerű magyarázatot, de nem is akart ezzel foglalkozni. Még időben van, Windu nem mészárolhatja le a kancellárt! Átlépett a hullákon, és berohant a szobába hozzájuk.
-Ideje megadnia magát "Nagyúr"! -tornyosult a diadalittas Windu a kancellár felett. Palpatine olyan picire húzta össze magát, amennyire csak lehet. Oly szánalmasnak akart kinézni, amilyennek csak lehetséges, hogy Anakin szívét meglágyítsa. Vékonyka hangon nyöszörögni kezdett:
-Anakin! Mondtam, hogy ez lesz a vége. Láthatod, a Jedik hatalomra törnek!
Anakin feléjük indult, de Windu egyik kezével intett neki, álljon meg, maradjon távolabb tőlük, miközben a másik kezében levő lila fénykardjával sakkban tartotta a Sith Nagyurat. Anakin nem értette, mitől kell így tartani, miért kell nyitott karddal beszélni a földön fekvő kancellárral. Az öreg védekezőn maga elé tartotta a kezét, furán tartva mind a kettőt, amiben volt valami fenyegető és félelmetes is. Mintha ő is fegyvert fogott volna Windura, egy láthatatlan fegyvert, bár ennek egyelőre semmi látható jele nem volt, mégis azt sugallta valahogy Anakin számára.
-Nem kér a világ a Sith-ek elnyomásából! Tűnjetek el, örökre! -kiáltotta Windu.
-Soha. Soha! SOHA! Ti tűntök el! -lovalta bele ti_tűntök_elmagát Palpatine egész addig, míg eszelős fény nem gyulladt a szemében. S nem csak a szemében gyúlt fény, hanem a fenyegetően tartott kezekből is fényes, szinte vakító fény tört elő, melyek energiasugarak formájában, cikázva, mint megannyi villám száguldottam Windu felé. Anakin majdnem megvakult, egy pillanatra el is kellett fordítsa a fejét, majd óvatosan, hunyorogva, és döbbenten fordult vissza a pokoli látvány felé. Windu maga elé rántotta kardját, és olyan szögben tartotta, hogy fedezéket találjon mögötte, és vissza is verje a támadóra az iszonyatos Erő-villámokat. Mert hogy nem volt immár kétsége Anakinnak sem, ezek a Sith-ek híres és félelmetes Erő-villámai voltak. Borzalmas erővillám_windusercegés töltötte meg a szobát, ahogy a nyalábok előtörtek a karvalyujjakból, és ahogy a kardon megtörve visszavágódtak Palpatine arcába. De ő nem vett róluk tudomást, küldte tovább Windu felé a szörnyű energiasugarakat. Mind a ketten nagy erővel küzdöttek, emiatt nyögve, eltorzult hangon próbálták Anakint a saját oldalukra állítani.
-Ez egy áruló! -hörögte Palpatine.
-Ő az áruló! -replikázta Windu.
Anakin zavarodottan állt, ő volt a mérleg nyelve. A két ember látszólagos patthelyzetben volt, egyik sem tudott a másik fölé kerekedni, s Anakinra, mint a harmadik, kívülálló félre számítottak, hogy az ő oldalukon avatkozik be. "Jaj de rossz ez, már megint a két oldal, már megint ez a döntési helyzet, már megint rajtam múlik minden. Nem bírom. Megőrülök!" -gondolta.
-Én tudom csak megmenteni a szerelmedet! -sütötte ez az aduászt ismét Palpatine nyöszörögve.
Anakin úgy zihált, hogy vállai szabad szemmel láthatóan is fel-le mozogtak. Arca eltorzult, kétségbeesés, anakin_őrlődikaggodalom, tanácstalanság váltakozott rajta szinte másodpercenként új érzelemhullámmal töltve el a fiú lelkét. Nagyon döntésképtelennek érezte magát, melyért részben pont e két ember volt felelős. Annyira meg volt vezetve, annyira a sötétben volt tartva, hogy mikor kilépett élete sötét barlangjából ebbe az energiasugaraktól megvilágított fényességbe, úgy érezte megvakul. Nem volt felkészülve mentálisan sem, és tudásban sem erre a pillanatra. Mi több, nem volt FELKÉSZÍTVE. De úgy tűnt, mégis rajta áll, vagy bukik minden ezúttal. Jelentsen is a minden bármit, lehet, hogy tényleg MINDEN ezen a pillanaton fog eldőlni. Palpatine nem is hagyta kétségben, nyöszörögve hozta a tudomására szavakkal is azt, amit belül érzett:
-Választanod kell!
Anakin torkát a sírás fojtogatta. Mi tegyen? Palpatine szavai visszhangoztak a fülében, melyeket korábban mondott a feleségével és a Sötét Oldallal kapcsolatosan. Aztán Kenobi arca jelent meg előtte, pillanatképek a távoli múlttól napjainkig. Aztán felesége, Naboo mezején, a lopott csók az erkélyen, a Geonosisi arénában, aztán az esküvőn. Yoda, Ahsoka, Windu, és a többi Jedi. A sok harc, valamiért, de miért is? Már nem volt benne biztos, miért küzdött. Már semmiben sem volt biztos. Minden felborult. Minden relatívvá vált. Minden pillanatnyi dologgá, melyeket az adott pillanat fényében, a körülményektől függően, a résztvevőkön keresztül tud csak megítélni. Ám a résztvevők nem segítettek ezúttal sem a döntésben, sőt, az őrjítő kettősség csak rosszabb lett, csak mélyült.
-Ne hallgass rá, Anakin! -kérte őt Windu.
-Ne hagyd, hogy megöljön! -könyörgött Palpatine.
Anakin torkában gombóc volt, meg sem tudott szólalni. Erősen émelygett, úgy érezte, hánynia kell. El szeretett volna futni innen, el ebből az őrületből, de a lábai a földbe gyökereztek.
-Nem bírom tovább! -kérlelte Palpatine, de Anakin eltakarta a szemét, és fejét oldalra fordította. Palpatine sunyi patkány szemekkel vizslatta a fiút. Látta, hogy döntésképtelen.
-Én...é...é...én nem bírom tovább... -nyöszörgött szánalmasan, mint egy haldokló, vagy egy súlyos beteg, öreg ember. -Nincs több erőm. Anakin, segíts, segíts! S eközben patkanyszemekszeme sarkából sunyin figyelte a fiút. Oly esendőnek mutatta magát, amennyire csak lehet, elernyedve, és lassan elcsendesítette a villámait, eleinte csak ritkítva, gyengítve az intenzitásukat, végül ténylegesen elzárva az ujjai végén a "csapokat", és hátrahanyatlott. Lihegett, mintha haldokolna. Ám kezét készenlétben tartotta továbbra is, de nem feltűnően, inkább csak mintha úgy maradt volna a korábbi helyzetből. Arca rettenetesen eltorzult a visszacsapódó villámok miatt, ráncossá vált, göcsörtössé, életszerűtlenül kiszáradttá, fehérré. Olyan lett, mint valami szörny, mint valami démon. Anakin félt ránézni. Egy megtört, megnyomorított öreg ember feküdt előtte egyfelől, de máshonnan nézve viszont érthetetlen volt számára az a pusztító erő, ami ebből a "szegény öregből" előtört. Windu felszabadulva vett pár mély lélegzetet, és próbált regenerálódni. Ő is iszonyatosan elfáradt, de őt látszólag semmilyen károsodás nem érte, kardja megvédte. Magabiztos hangot erőltetett magára, és elkiáltotta magát:
-Jobb lesz véget vetni ennek, egyszer s mindenkorra!
Anakin rájött, Windu most megöli Palpatine-t. Nem kívánt állást foglalni, oldalt választani, csak időt nyerni, hogy ezt az őrületet átgondolhassa, esetleg visszatérjen Kenobi addig, vagy Yoda, vagy hogy beszélhessen még egyszer esetleg Palpatine-nal, muszáj volt megszólalnia:
-Nem teheted! A törvény előtt kell felelnie!
Végül is ez a helyes. Hisz ő is megölhette volna korábban, mikor tudomást szerzett Palpatine valós identitásáról ott az irodájában, amikor fegyvert fogott rá, de ő sem ölte meg, hanem jelentette a Jediknek. "Nem is csak időt nyerek, hanem így járunk el morálisan helyesen, ha bíróság elé kerül." - győzködte magát.
-A markában tartja a Szenátust! Túl veszélyes életben hagyni őt! -válaszolta Windu.
-Nincs több erőm. Ne öljetek meg! Könyörgök! -folytatta a nyöszörgést a kancellár, tudatva ismét, hogy "fegyvertelen", azaz kimerült az ereje, nem tud ártani nekik, így joggal tarthat igényt a törvényszéki vizsgálatra, mert ő immár csak egy fogoly, egy gyanúsított.
-Jedi vagy, nem tehetsz ilyet! -kiáltotta el magát kétségbeesetten Anakin.
Ám az érv relatívnak tűnt per pillanat. Úgy tűnt, Windut nem fogja visszatartani az, hogy Jedi. Sőt, tán pont a Jedi Rend egzisztenciája miatt érzi szükségesnek az ősellenség likvidálását. Anakinnak nem maradt más választása, ki kell mondania, hogy NEKI még szüksége lenne rá, neki még kellene valami Palpatine-tól:
-Nem halhat meg! -üvöltötte el magát.
S valóban, egyelőre szüksége van Palpatine-ra, mondjuk ki, jobban mint Windura. Jobban, mint bárkire a földön. Kivéve Amidalát. Mert Amidalára van szüksége leginkább, ezért kell Palpatine is. S ez mindent felülír. De Windu felemelte a kardját.
-Kegyelem! -nyüszítette patkányszemekkel a kancellár, de felkészülve a legrosszabbra is, felemelve a kezét.
-Szükségem van rá! -vetkőzött le képletesen is teljesen meztelenre Anakin, elárulva legbelsőbb motivációját is Windunak. Ám Windu már döntött, tán meg se hallotta Anakint. A győztes felsőbbrendűségével hírhedett ítéletet, melyet ő hozott meg, és ő is kívánt statáriálisan végrehajtani.
-Ne! -könyörgött Palpatine a lábai előtt, utoljára, ám Windu feje fölé lendítette a kardját. Olyan óriási ívet járt le a keze eközben, mintha egy páncélajtóra kívánt volna lesújtani, mert csak ekkora erővel lehet átvágni, csak egy ekkora csapás lenne képes beszakítani. Óriási hiba volt, hisz a kardja szinte Palpatine arca előtt volt, húsz centit kellett volna előretolni, és fejbe szúrja Palpatine-t, ám ő agyon akarta csapni egy eszelős parasztlengővel. Ez a fölöslegesen nagy mozdulat sok időt igényelt, tizedmásodperceket, ami elég volt arra, hogy anakin_levagja_windu_kezetAnakin elő tudja rántani saját kardját, és keresztezze a mozdulatot. Lehet, hogy csak blokkolni akarta a csapást, lehet, hogy ösztönösen kapott elé, de az is lehet, hogy azt akarta tenni, ami ténylegesen megtörtént, levágta Windu kezét, csuklóból. A kéz és a kard kiröppent az ablakon, melyet korábban a vívók ütöttek ki, Windu hörögve, üvöltve kapta el bal kezével a fájdalmasan csonkolt végtagot, és nyögött a fájdalomtól. A sunyi kis patkányszemekben viszont parancsszóra gyulladt ki az öröm, windu_koponyajaa düh, és a diadal, lehullt a fáradt öregember álca is, és az elfogyott az erőm állítás valóságtartalma is megcáfolódott egyetlen pillanat alatt, amikor Palpatine kezeiből tán az eddiginél is erősebb, végzetesebb sugarak törtek ki. Olyan erővel támadta a védtelen Jedit, hogy az kezdett megpirulni, mint egy grillcsirke. Időnként a koponyája is látszott, ahogy átjárták teljesen a borzalmas sugarak.
-Hatalom! Végtelen nagy hatalom! -üvöltötte vicsorogva Palpatine.
Ez nagyon tetszett neki. Élvezte a pillanatot. "Hatalom. Azt csinálok veled, amit akarok. Van hozzá erőm, lehetőségem, és képességem, uralkodom feletted, látod Jedi? Az enyém vagy, de már nem is kellesz, kidoblak, mint egy használt zsebkendőt!" Egy ideig kínozta, szinte elevenen elégetve, majd valahogy megfogta őt a sugarakkal, és kihajította az ablakon, de oly erősen, hogy Windu szinte átrepült a túloldalon levő felhőkarcolókig, majd eltűnt a Kancellária épület mellett lezuhanva a mélységbe. Valóban "ti tűntök el". Windu már el is tűnt a mélyben. A szörny ránézett Anakinra. A fiú ott tántorgott mellette, zihálva, öklendezve, fulladozva, sírva.
-Hogy tehettem ezt?! -döbbent mit_tettemmeg a történteken Anakin, azon, amit tett, és azon, amivé azáltal fajult a dolog. Iszonyatos bűntudat mardosta a lelkét. Gyűlölt mindent, és mindenkit. Azokat, akik ezzé tették, akik miatt ideje jutott, hogy ezt "kellett" tennie. S anakin_lerogyottgyűlölte saját magát is. Mert megtette... Hátratántorodott. Lábaiból kiment az erő, és összerogyott. Lehuppant egy kúp alakú világítótestre. A szörnyszülött, amivé Palpatine vált, eközben feltápászkodott, és Anakin elé lépett. Démonikus, mély, recsegős hangon szólította meg:
-Beteljesítetted a sorsod, Anakin. Légy a tanítványom! Tanuld meg tőlem használni az Erő Sötét Oldalát!
Anakin kezéből kihengeredett a kardja, és messze gurult tőle. Oly messze, mint amilyen messze került tőle mindaz e percben, amit a kard jelentett szimbolikusan. A jediségét, a Kiválasztottságát, a béke és az igazság védelmét. S azt, hogy letette a fegyvert képletesen és valóságosan is. Nem tud, és nem is akar már tovább küzdeni a fantomjaival, a belső és külső démonaival. Megadta magát. Megadja magát a Sötétségnek, mert úgy tűnik, nincs más út. Nem hagyták szeretni, de nem is szerették, hát majd gyűlölni fog. Nem menthet életet, hát majd elveszi azt! Nem adtak elismerést, hát majd kivívja azt, a félelem által. Majd oda fognak rá figyelni, majd megtanulják tisztelni, ha kell, rettegés által! Sereghajtóból előlép vezetővé, uralkodóvá! A könnyebb, szélesebb utat választja, mert a vékony úton járni oly nehéz... És csak ezen az úton ismerheti meg azt a tudást, hogy megmentse Amidalát. Nincs más alternatíva.
-Megteszem, amit csak kívánsz. -borult le a démonikus alak előtt Anakin.
-Jóóó! -élvezte a helyzetet Palpatine.
-Csak mentsd meg, kérlek Padme életét! Nem tudok nélküle élni. -könyörgött előtte a porban Anakin.
-A halál fölött csak egy embernek sikerült eddig diadalt aratnia. De ha mi ketten összefogunk, biztosan megtaláljuk a titok nyitját. -tért ki előle Palpatine, máris visszavonva félig korábbi ígéreteit. Hisz ekkor már nem azt mondta, hogy csak ő képes erre megtanítani Anakint, hanem azt, hogy ha ők ketten összefognak, tán együtt valahogy rájönnek a titokra, ami egy kialudt, pihent, nem ennyire feldúlt, zaklatott ember számára nyilvánvaló jel lett volna, hogy Palpatine nem tud ebben segíteni, csak zsonglőrködött Anakin érzelmeivel. Ám Anakin fáradt volt, zaklatott, és azt sem tudta hol van. Ez nem ütötte meg a fülét. Ígéretnek vette, mely tudásnak az az ára, hogy ő szolgálja Palpatine-t.
-Engedelmes tanítványod leszek. Fogadd eskümet! -adta el magát örökre, önkéntes rabszolgaságba a semmiért.
-Jó! JÓ! -anakin_térdenhörögte Palpatine, szinte fizikailag kielégülve a helyzettől. Kihúzta magát. Anakin ott térdepelt előtte, fejét lehajtva, immár az övé. Azt csinál vele is, amit akar. Győzött. Övé az egész világ, az egész Univerzum.
-Érzem, hogy átjár téged az Erő. Páratlan hatalmú Sith lesz belőled. Legyen a neved e perctől fogva Darth ... ühhh... Vader.
Anakin nem tudta, erre mit kell mondani. Immár neve sem volt. Azt is elvesztette. Két olyan szó jutott eszébe, melyek közül egyik sem volt igaz, mert nem kapott semmit, amit meg kellene köszönnie, és nem tanult semmit, ami miatt ezt az embert mesternek kéne titulálnia, mégis azt mondta:
-Köszönöm, Mesterem!

Epilógus

Anakin Skywalker ekkor szűnt meg létezni, innentől Darth Vader élt tovább benne s általa. Sok külső körülmény, csalárdság, és személyes tragédia taszította őt eddig a pontig, de saját magában is hordozott olyan tulajdonságokat, amik egyenes utat jelentettek a Sötét Oldal felé. Anakin megítélése kettős, az hogy áldozat volt, vagy egy látens gonosz, azt mindenki ítélje meg maga. Egy bizonyos, a Sötét Oldalra került, és temérdek gonoszságot követett el innentől. Az Erő azonban szerette őt, s nem hagyta elkárhozni. Fia, Luke Skywalker önfeláldozó módon eljött érte, hogy megmentse őt. Vader elfogadta az utolsó esélyt, és megtért, leszámolva a kísértőjével, élete (egyik) megrontójával, aki sosem váltotta be ígéreteit, sosem adta meg Anakin szívének kívánságait, sosem tanította meg az élet teremtésére, vagy megmentésére, hiszen erre neki sem volt hatalma. Ő csak azzal kísértette, amivel a legjobban lehetett, a legérzékenyebb pontján támadva Anakint. Annál inkább megtanult életet elvenni; százával, sőt ezrével bűnös élete alatt, mikoron a Sötét Oldalt, és a Császárt szolgálta. Igen, szolga lett, rabszolga, a Gonosz szolgája, aki előtt megalázkodott, és oly sokszor a porban térdepelt előtte. Ilyesmit a Jedik sosem vártak volna el tőle, bár tisztelettel bántak egymással, sosem kellett letérdelnie például Obi-wan előtt. S bár tőle tanult sok mindent, ő vigyázott rá kezdetektől, tanította, nevelte, ezáltal joggal nevezhette Mesterének Kenobit, döbbenetes volt hallani, mikor a Császárt nevezte Mesteremnek, aki semmit sem tanított neki, csak uszította, és romlásba döntötte őt, s általa a Galaxist. Mikor végül a Halálcsillagon Vader behajította a fiát kínzó Császárt egy mély aknába, az Erő-Villámok őt is eltalálták, és rongálták életfenntartó rendszereit, nem maradt esélye a túlélésre ezen a Földön, és kilehelte a lelkét fia kezében, még utoljára reá vetve saját szemét. Bár érdemtelen lett volna rá, az Erő mégis magához fogadta a lelkét, számunkra tán fura és érthetetlen módon ugyanoda kerülve, ahol a mindvégig példás életet élő Obi-wan Kenobi, és Yoda került, megjelenve mellettük kék aurás szellem alakban, megjelenve fiának is a Fényben. Ezt Vader nem tanulhatta meg Qui-Gon Jinntől, hisz azelőtt tért a Sötét Oldalra, mielőtt Yoda megtanulta Qui-Gonntól a visszatérés, az Üdvözülés lehetőségét, azaz Vader KEGYELEM által üdvözült, bűnösként, érdemtelenül, mintegy ajándékként, szeretetből. Nem bizonyított, hogy küldetése ez volt-e, Kiválasztottként mi volt a feladata, és hogy mi módon hozott egyensúlyt az Erőbe, de nagy tanulság, hogy akár egy nehéz, és elrontott élet végén is van még lehetőség a megtérésre, még ha ez nem is oly egyszerű, mint gondolnánk, hisz süllyedhetünk oly mélyre, halhat meg a lelkünk annyira, hogy a végén már nem tudjuk és tán már nem is akarjuk a nagy lépést megtenni. Anakin még képes volt erre, valóban volt benne még jó, de segítségre és kegyelemre is volt szüksége, ami megadatott számára, mikor az Erő a kezét nyújtotta felé, és magához ölelte a "tékozló fiút", aki előbb elfordult teremtőjétől, majd becsapva, kiégve, és reményvesztetten tért vissza, de bárhogy is, végezetül hazatalált a Fénybe.

 

 

Ezzel a novellával kívánok Kellemes Karácsonyi Ünnepeket az oldal minden kedves olvasójának!

 

Köszönöm hogy a Custom Star Wars oldalt választottad, gyere vissza az oldalamra máskor is! Ha tetszett a novellám, nyugodtan írd meg a véleményed az alábbi automatikus e-mail feedback link segítségével! Ajánld barátaidnak, vagy akár osszad meg a Facebookodon!

 írta: Rostás Norbert 2014.12.13.

 

holokron

visszaa főoldalra főmenübe image map example