A novellát édesanyámnak dedikálom
"Anyám! Jövök már!" Anakin semmi másra nem volt képes gondolni, csak
édesanyjára. Tudata minden pillanatban azt sugallta, édesanyja szenved.
Próbálta gondolatait
leválasztani az Erőről, de szíve minden egyes dobbanása
lüktetve pumpálta a halántékába a vérébe epeként keveredett fájdalmas
gondolatokat édesanyjáról. "Anyám szenved." Anakin fogai csikorogva szorultak
össze, tehetetlenségében és dühében legszívesebben leszállt volna a
homokfutóról, és széthasította volna fénykardjával. "Miért ilyen lassú ez a
robogó?" Keze emberfeletti erővel csavarta a tolóerő-adagolót, de az meg sem
mozdult. Anakin letekintett rá. A kar maximális helyzetben állt, nem lehetett
tovább húzni. A gép teljes sebességgel száguldott. Anakin mégis úgy érezte,
a gép szinte áll, nem halad. Pedig az antigravitációs sikló ugyanúgy küzdött, mint a pilótája.
Alkatrészei éppúgy csikorogtak, mint Anakin egymáshoz préselt fogai. A sárga
tatuini homok gyorsan kavarogva szállt fel a gép után, hogy utána lassan
hulljon vissza aranyesőként a száraz, repedezett, szomjas talajra. Ám ez
az aranyeső nem csillapította a talaj szomját, mint ahogy Anakinnak sem
csillapodott a szomja, hogy újra láthassa, karjaiba zárhassa édesanyját. "Meg
kell mentenem!" Nem tudta, mitől, kitől, de Anakinban megfogalmazódott az
érzés, mamáját gyötrik a kínok valaki, vagy inkább valakik által. Érezte, hogy
anyukája éhes és szomjas, érezte, hogy testét fájdalom gyötri, de a
legborzalmasabb az a lelki fájdalom volt, amit mamája belül érzett, s ami
Anakin lelkében visszhangzott.
Néma segélykérés, hangtalan sikítás, száraz
könny. Az antigravitációs motort hirtelen oldalra döntötte, és hihetetlen
gyorsan átvágott két magas sziklaszirt közt. Mint a mágnes, úgy vonzotta
őt édesanyja, szinte kijelölve neki az utat a sötétedő tatuini sivatagban.
Őrült tempóval száguldott át további sziklaképződmények között, érzékszerveit
átadva az Erőnek, szinte vakon vezetve a robogót. A sivatagban gyorsan leszáll
az este. Tudta, hiszen itt született. És itt volt gyermek. Mióta az eszét
tudja, csak édesanyja szerette. Keserves volt a rabszolgasors, de Anakin
utólag rájött, édesanyja tette ezt számára elviselhetővé. A nélkülözés, és a
rabság csak csekély mértékben jutott el a kis Ani tudatáig, mert mamája
szerető gondoskodással terjesztett ki fölé egy hálót, mely nagyon keveset
engedett át a gonosz peremvidéki bolygó mocskából. A sok gyilkos, a sok
csempész, a Huttok, a Galaxis söpredéke. Sebulba, aki ha tehette volna,
megölte volna a fiút. És Watto. A rabszolgatartó. Mind-mind potenciális
veszélyforrás, ám anyukája mindentől s mindenkitől megvédte. Szerette. Védte. Tanította. De
mindeközben soha nem gátolta személyiségét, akaratát, vágyait. Anakin
rabszolga volt, de mamája révén mégis SZABAD. Shmi Skywalker tudta, hogy a gyermek
az Erő ajándéka. Neki adta, valamilyen ismeretlen indítéktól vezérelte, hogy
embert faragjon belőle, lehető legjobb tudása szerint nevelje, és szeresse,
hogy majd egy napon a gyermek méltó módon eleget tehessen az Erő által
rászabott feladatoknak. A küldetésének. Anakin hálát érzett édesanyja iránt.
Mindazért, amit kapott tőle. Mindazért, amivé tette, mindenért, ami nagyon, de
nagyon hiányzott. "Szeretlek anyám! Szeretlek... bírd ki még... kérlek!"
Gondolatait az sem szakította meg, hogy mindeközben a futó őrült tempóban
száguldott a nehéz terepen. Egy átlag ember már rég nekicsapódott volna
valaminek, és szörnyethalt volna. De Anakin nem átlagember. Ő a
kiválasztott... De mit ér mindezzel, ha most olyan picinek, olyan lassúnak, és
olyan tehetetlennek érzi magát! "Anyám, tarts ki! Jövök már!" Anakin ismerte
azt az Erőt, amivel gondolatokat lehetett küldeni más Erő-érzékenyek felé.
Próbálta megtalálni anyukáját az Erőben, de édesanyja helye némán verte vissza
a felé küldött gondolatokat. Mamája tudata nem volt képes fogadni fia Erő
által küldött szeretet és erő hullámait. Édesanyja nem volt Erő-érzékeny. Bár édesanyja szülte meg, de Shmi Skywalkert
sajnos nem járta
át az Erő. Őt csak kiszemelte, hogy benne foganhasson meg a Kiválasztott. De
sajnos ő nem érezte soha, mi is az az Erő. Anakin most mégis abban bízott, édesanyja
mégis érzi, amit küld neki. Talán érzi, hogy fia jön. Érzi azt az energiát, amit Anakin küld
neki, hogy élhessen még. Érzi, hogy fia szereti, és mindent megtenne érte,
csak hogy megmentse!
Anakin szíve hevesebben kezdett verni.
Kifinomult érzékei azt súgták, közeledik. Egyre erősebben járta át édesanyja
jelenléte. "Valahol itt van!" Egyre türelmetlenebb lett, ha tudott volna,
szárnyra kapott volna, és odaröpült volna mamájához. Teljesen besötétedett, de
egy cseppet sem lassított. Anakin vakon vezetett. De az Erő mutatta az utat.
Tudta, jó felé megy. A tereptárgyakat pedig mintha valami radarképernyőn látta
volna, maga előtt kivetítve érzékelte. Minden követ, sziklát, de még a száraz
fűcsomókat is, amik valahogy helyenként megküzdöttek az életben maradásért a
sivatagban. "Küzdj mama te is, itt vagyok!" Hirtelen óriásit fékezett. A
homokfutó sivítva köhögte ki a homokot a belsejéből, és hosszú féktávot véve
lelassította a teljes tolóerővel száguldó járművet. Anakin előtt ugyanis egy
óriási szakadék tátongott. Érezte, ezért a fékezésen kívül oldalra is
fordította a kormányt, így a gép oldalt csúszva, szinte befarolva köszönte meg
gazdájának, hogy végre megpihenhet a hosszú órák óta tartó erőltetett
száguldás után. Anakin leszállt a futóról. Pár lépésre volt a
sziklapárkánytól. Óvatosan a szélére lépett, és letekintett. Egy sátortábort
látott. Helyenként tábortüzek fényei játszottak a sátrak oldalán. Szürke ruhás
alakok járkáltak a sátrak közt, de többségük a tábortüzek mellett ült, és
melegedett. A sivatagi éjszakák nem csak sötétek, hanem nagyon hidegek is. De Anakin nem fázott. Vegetatív idegrendszere hónalja alatt izzadságcseppeket
termelt. Vérében tombolt az adrenalin. Idegességét sosem tudta, de nem is
akarta leplezni. Obi-wan sokszor le is teremtette: "Anakin izzadsz. Nyugodj
meg. Lélegezz mélyeket!" "De hogy lehet valaki olyan nyugodt, mint Obi-wan?
Annak az embernek alig vannak érzései! Semmire nem úgy reagál, mint én!"
Elhessegette magától Obi-want. Hadd verejtékezzen, kit érdekel.
Anakin
lendületet vett, és levetette magát a párkányról. A Jedi ugrás képessége, és a
föld közelében egy lefelé mutató Erő-lökés ősi Jedi módszer. Úgy huppant
finoman a talpára, mint egy macska. Felnézett. Jó magasról ugrott le. De
muszáj volt. Az úton nem jöhetett a homoksiklóval, mert azt észrevették volna
a tábor lakói. Anakin picit előredőlve, halkan osont a tábor felé. A sötét
jótékonyan takarta a közeledő ifjú Jedit, léptei neszét pedig még ő maga sem
hallotta. Egy pillanatra megállt, mert az Erő az súgta, állj. Az egyik
sátorból kilépett egy magas alak. Egy
tusken fosztogató! A férfi nem vette
észre, sarkon fordult, és elindult az egyik tábortűz felé. A tűznél társai
valami húsfélét ettek, az egyik buckalakó eldobott egy
csontot. Két massiff
vetette rá magát egyszerre a koncra, és morogva, hörögve próbálták megszerezni
a finom csontot. A massiff egy kutya szerű, hüllő pofájú, tüskés vadállat. "Ocsmány állatok!" - gondolta Anakin. Azt nem mondta ki, hogy
a massiffokra, vagy a buckalakókra gondolt...
Halkan settenkedett be a táborba. Senki sem
vette észre. Az egyik sátor úgy vonzotta, mint a mágnes. TUDTA, abban van az
édesanyja. A többi sátor mint ha ott sem lett volna, Anakin nyílegyenesen
ahhoz a sátorhoz ment. Megkerülte, hogy hátulról hatolhasson be, úgy nem
veszik észre majd a tuskenek. A sátor
mögött kiegyenesedett, és fénykardjáért
nyúlt. A pengehosszat kicsit visszább tekerte, nehogy a sugár kárt tegyen
mamájában, akit a sátor felőle eső oldalán érzékelt. Bekapcsolta a kardot. A
kék fény sisteregve tört ki a markolatból, és
halk zümmögéssel terjeszkedett
ki a kívánt hosszúságig. Óvatosan beleszúrta a sátorponyvába, és egy kör alakú
hasítékot metszett bele. Szíve a torkában dobogott. Nem azért, mert félt volna
a buckalakóktól. Hanem azért, mert édesanyja itt volt tőle egy méterre! Végre!
Berúgta a sátorba vágott kört. Belépett a lyukon.
Bent félhomály volt.
Édesanyja egy póznához volt kötve. Haja csapzottan hullott véres, és piszkos
arcába. Szája szélén, és arcán több helyütt is ütésnyomok voltak. A kötél
olyan durván volt megkötve a csuklója körül, hogy bőrét véresre dörzsölve
lehántotta, szinte a húsig. Szakadt rongyokban lógtak
rajta a ruhája
maradványai. Teste oly erőtlen volt, hogy csak úgy lógott a kezénél fogva a
póznán, félig ülő, félig álló pózban. Anakin megdöbbent, és megrémült.
Életében nem félt még így.
Mamája haldoklott! Gyorsan odalépett hozzá, és
kibogozta a kezét. Az asszony erőtlenül rogyott a föld felé. Anakin
villámgyorsan nyúlt a hóna alá, és belefektette az ölébe. Mamája rémülten, csukott
szemmel nyöszörgött, mintha azt suttogta volna, hogy ne...
"Csssst..."
- nyugtatta Anakin.
Szeretett volna valamit mondani neki, de nem tudott.
Pedig
annyi
mindent szeretett volna! Hisz oly régen látta! Annyi minden történt azóta,
mióta anyukája búcsút intet neki, mondván, Anakin, sose tekints vissza! És
most itt van a mamája, az ölében fekszik, és haldoklik. Anakin torkát
fojtogatta a sírás. Olyan fájdalom mardosta, amit még sosem érzett, és amit
még az ellenségének sem kívánt volna. Megsimogatta mamája arcát, kisimította
arcából az összetapadt, csapzott hajfürtöket. Szeretettel
nézte az asszonyt,
akinek az életét köszönhette, és akiért életét adta volna, mégsem tudta, hogy
most hogyan segítsen rajta. A sok érzés, a sok gondolat fullasztotta a fiút, a
sírás úgy szorította a nyakát, hogy szinte mukkanni sem bírt. Végül, sok-sok
év távollét után megszületett az első gondolata, amit kipréselt fuldokló
torkából:
- Anya...
Anyukája kinyitotta a szemét, és
rátekintett.
- Ani? Ani? Te vagy az?
Anakin mindene erejét összeszedte,
lenyelte könnyeit, és megpróbált erősnek látszani mamája előtt.
- Itt vagyok anya. Megmentelek.
Shmi Skywalker látta, hogy fia szenved,
és alig bírja visszatartani a sírást. Érezte, hogyan háborog a fia lelke, és
hogy milyen tehetetlennek érezte magát. Shmi tudta, hogy fia már nem segíthet
rajta. A félholt nő, az alig élő anya mosolyt erőltetett az arcára. Szinte
utolsó erőtartalékait felemésztve megemelte bal kezét, és megcirógatta Anakin
arcát.
- Ani. Milyen csinos fiú lettél... Fiam, én felnőtt nagy fiam. Büszke vagyok rád, Ani.
Anakin lelkét úgy melengették anyja
szeretetteljes szavai, hogy tovább nem tudta türtőztetni magát. Könnyeit
szabadjára engedve anyja keze után nyúlt, ajka
elé emelte, és egy forró csókot
lehelt rá. Aztán kézbe vette a piszkos kezet, amit annyira vágyott már érinteni,
mamája kezét. Szorította. Nem is sejtette, hogy ez mennyire fáj most
anyukájának, de úgy szorította, mintha sosem akarná elengedni.
- Hiányoztál anya.
Shmi egyre gyengébbnek érezte magát,
mégis, boldog volt. Köd takarta a szemét. A teste és tudata fájdalmai egyre
távolabb tűntek tőle. Egy nyugodt, csendes világ hívogatta. Fia pont jókor
érkezett, hogy még elbúcsúzhasson tőle, és elindulhasson a hívogató békességbe,
a fénybe, ami valahol fia háta mögött egyre fényesebben csábította az asszonyt.
- Már nem vágyom semmire. Szere..
Anakin megrémült. Könyörgött anyjának,
mást nem tehetett:
- Maradj velem anya!
Shmi már nem nagyon bírt beszélni.
- Minden...
Anakin rájött, vége. Nem tud mit
csinálni. Élete középpontja, a számára legfontosabb személy hosszú útra indul.
Bár mamája az ölében feküdt, szinte érezte, ahogy távolodik. Anakin fejében
villámként, pillanatfelvételekként pörögtek az együtt töltött évek csodás
emlékei. A szeretetteljes légkör, anyja nevetése, pillantása, erős alakja. Akart
valamit mondani, talán csak azt ismételgetni, hogy anya, anya, anya, hátha ezzel
itt tarthatja, de csak makogni tudott...
- A...a...
- Sz... szere...szeret...
Mamája feje lebicsaklott, és kilehelte a
lelkét. Utolsó szavával sem panaszkodott, hanem fiának örült, és még egyszer,
utoljára meg akarta neki mondani, hogy szereti. Soha nem fogják tudni ezt már
mondani egymásnak. Mamája az ölében
halt meg. Ennél borzalmasabb nem történhet
egy fiúval. Anakin szorította édesanyja testét, és ennyire tehetetlennek még
sosem érzete magát. Hullámokban törtek rá az érzések, melyek szinte
pillanatonként váltakozva tükröződtek Anakin arcán. Hitetlenkedés.
Tanácstalanság. Egyedüllét.
Őrült fájdalom. "Mit tegyek most?" Ahogy lassan lefektette mamáját a
földre, ahogy az egyre távolabb került tőle, úgy érezte, mintha a lelkét
tépnék ki. Mintha zuhanna, mélyre, nagyon mélyre. Ájulás környékezte, ajka
remegett a sírástól. Meghalt az anyám? Az lehetetlen! Hogy engedhette ezt az
Erő? Jedi vagyok! A Kiválasztott! És semmit
sem tudok tenni, hogy
megakadályozzam, hogy elragadhassa tőlem a halál az anyámat? Akkor mire jó ez
az egész? Mi értelme az egésznek? Mindenkit meg kell védenünk, és az anyámat
nem tudom?! A gyász pillanatai után olyan üresnek érezte magát belül, hogy
szinte kongott. Nagy, fekete lyuk
tátongott a lelkén. Anakin nem az Erőhöz
fordult vigaszért, hogy segítse e nehéz pillanatban. Nyitott, vérző lelkét
őrizetlenül hagyta, és a Sötét Oldal azonnal lecsapott a kínálkozó
lehetőségre. A Gonosz csak erre várt, oly régóta toporgott a Jedik várva várt
messiásának a lelke előtt, itt volt a pillanat.
-"Anakin, bosszuld meg anyádat! Az Erő nem tudta megmenteni, de használhatod
arra, hogy begyógyítsd a sebeket a szíveden gyilkosainak halálával! Szemet
szemért! Hatalom van a kezedben, használd! Öld meg a tuskeneket!"
Anakin szeme a távolba révedt. Vad indulat
öntötte el. Ismeretlen érzés. Tiltott érzés. "Egy Jedi nem állhat bosszút!
... De,
bosszút állhat! ... Nem szabad! ... TEDD MEG!" Anakin lecsatlakozott az Erő Jó
Oldaláról. Keze ösztönösen a
kardja után nyúlt, lecsatolta az oldaláról. A
sátor kijáratához lépett. Kihajtotta a ponyvát, és kilépett. A két buckalakó
őr erre nem számíthatott, ők egy félholtra vert, kiéheztetett asszonyt
őriztek. Anakin bekapcsolta a kardját, és két villámgyors csapással megölte az
őröket. Egy pillanatig állva maradt, és lenézett a két hullára. Nem
érezte,
hogy megkönnyebbült volna a lelke. Sőt. Valami mardosó érzés kezdte el
gyötörni, de nem volt ideje mérlegelni tovább, mert egy őrjöngő buckalakó
rohant rá bal kéz felől valamilyen szamárnyerítéshez hasonló harci üvöltést
hallatva.
Anakin ösztönösen cselekedett. A keze már ki volt képezve, Jedinek
nevelték. A fénykard önállóan is képes volt már járni a kezében. Azonnal
felemelte a kezét, és egyetlen, hatalmas csapással levágta a rárontó buckalakó
fejét. A test úgy csuklott össze, mint egy rongybaba. Kezéből kifordult a
buzogány.
-"Buzogányos emberek. Bizony. Buzogányos embereket mészárolsz fénykarddal?" -
a nemrég még bíztató benső hang immár vádlóvá vált. Az Erőt elhagyta, a Sötét
Oldal pedig most Anakint hagyja el, sőt, vádolja. Egyedül vagy ember! Se
anyád, se Istened!
A zajra feleszmélt a tábor.
A buckalakók
döbbenten látták, hogy egy kék fénykard világít táboruk közepén, amit egy
eszelős tekintetű fiatalember tart maga előtt, felfelé. Tiszteleg az
ellenségnek. Majd elindul, mint egy bika. Szeme vérben forog. Mint amikor a
kaszasuhintások után dől a búza a mezőn, úgy borul jobbra-balra a sok
buckalakó. Anakin ugrik, pörög, csapkod. A vívó órák után ez szinte csak
ujjgyakorlat. Hirtelen valamit érez. Ösztönei arra késztetik, hogy
megpördüljön. Az egyik sátorból egy tusken egy banthaölő puskát szegez épp rá,
és tüzel. Anakin könnyedén hárítja a kilőtt
lövedéket kardjával. Vicsorogva
indul a merénylő felé, de egy tusken jobbról épp ráront. Egy csapással fejét
szegi annak is. Egy hatalmas ugrás, és már az orvlövész sátránál van. Egy
rúgás, és a buckalakó hátra esik. Egy döfés, és a földhöz szegezi őt a
fénykard. Anakin kihúzza a pengét. Megfordul, és azzal a lendülettel hosszában
vág ketté egy másik buckalakót. Hirtelen ketten törnek rá a tábortűz felől.
Vágás, szúrás, vége. A tábortűz mellől a két massiff acsarkodva ugrik a
betolakodóra. Az egyiket a levegőben döfi hasba, az állat vonaglik párat, majd
elernyed. A másik felé Anakin kinyújtja a kezét, és gondolatával vezérelve
elkezdi fojtogatni úgy, hogy az még egy méterre van tőle, a levegőben úszva.
-"Hmm... Ez az
Erő-fojtás. A Sith-ek Sötét Oldali fegyvere... Nem is rossz...!"
Egy ideig szorítja az állat torkát, majd
reccsen a csigolya, és a massiff törött nyakkal "lebeg" a levegőben. Anakin
egy pillanatra élvezi újonnan megismert Sötét Oldali fegyverét, majd dühösen
oldalra hajítja a dögöt, bele egy tusken sátorba. A sátor ponyvája kiszakad,
láthatóvá téve, hogy bent egy tusken asszony szorongat egy kis buckalakó
gyermeket. Mikor rémülten észreveszi, hogy álcájukat felfedte a massiff tetem,
ami gyakorlatilag letépte felőlük a sátrat, megragad egy buzogányt, és mint
egy anyatigris, ráront Anakinra. A fiú hárítja a tusken nő ütését. Egy
pillanatra elbizonytalanodik, és hirtelen megkapja az első ütését ő is. Bal
karja felső részét találja el a Gaffi buzogány, és bizony úgy sajog, hogy ha
ezt a jobbra kapta volna, lehet, hogy elejti a kardját. Ez bizony nem játék.
Amit elkezdtél, fejezd is be. Leszúrja a nőt. Még több nő jön rá, mindet
levágja. Egyszer csak ott áll előtte az a kicsi buckalakó, akit az anyja
védelmezett a felborult sátorban.
A gyerek a kezében tart egy kisebb követ.
Anakinhoz vágja. Ennyire képes, még pici. Anakin mellén csattan a kavics. Keze
lehanyatlik. Ez a gyerek árva. Nincs anyja. Mert megöltem. Én öltem meg az
anyját...! Ismét az a mardosó érzés, de a hang ismét megszólal:
-"Te is elveszetted az anyádat! Tudják meg
ők is milyen ez az érzés! Ezek állatok! Mind állatok! A gyerekek is! Öld meg!
Mindet!"
-"Anakin!
Anakin, neeee!"
Anakin megzavarodik. Mintha régi mestere, Qui-Gon hangját hallotta volna, aki
mintha az kiáltotta volna a sötétből, hogy ne.
-"Ugyan már. A mestered halott. Mint ahogy
az anyád is. Senkid sem maradt, csak Padme! Légy erős! Erősnek KELL lenned,
különben őt is elveszted, ha gyenge maradsz! Öld meg a buckalakókat!"
Anakin megtette. Egyetlen élő teremtmény sem
maradt a tusken táborban. Mikor befejezte a vérengzést, úgy érezte magát, mint
egy kivégzőosztag egyik embere. Pocsékul volt, de nem érdekelte már. Már semmi
sem érdekelte. Igaza volt a hangnak. "Mindent elvesztettem. De Padmét nem
fogom!" Visszament ahhoz a sátorhoz, amiben mamája feküdt. Mamája még így
véresen, piszkosan is olyan szép volt. Egy ideig nem bírta elvenni a
tekintetét a földön fekvő anyjáról. Abban bízott, talán csak alszik, mint a
rabszolgaházban, kisfiú korában. Mikor korán reggel beszaladt anyja szobájába,
és anyukája priccsére ugorva ébresztette, jó reggelt anya! De anyja most nem
ébred már fel többé.. Összeszorította ajkát. Elfordította a tekintetét
mamájáról. "Valamibe be kell takarnom. Nem feküdhet a mocsokban." Kinyitotta a
kardját és a sátorponyvából levágott nagyobb darabokat, amikkel bebugyolálta
édesanyja testét. Óvatosan felemelte a testet, és karjaiban tartva elindult
visszafelé az úton. Ahogy ment felfelé a lejtőn, eszébe jutott, mikor felemelt
kézzel kérlelte mamáját, anya, vegyél fel. Mikor anyukája vitte őt az ölében.
Átölelte Shmi nyakát, puszit adott arcára, és olyan biztonságban érezte magát,
mint azóta sosem. Ismét eleredtek a könnyei. A kacskaringós emelkedő végén felért a hágó tetejére,
ahonnan percekkel ezelőtt ugrott csak le. Mennyi minden történik egy ember
életében pár percen belül is akár... "Nincs anyám. Átadtam magam sötét erőknek.
Lemészároltam egy egész tábor tuskent."
A hegytetőn ott várta a homokfutó. Odalépett
a járműhöz, és óvatosan felfektette anyja testét. Anyukája egyik keze
lehanyatlott. Anakin óvatosan felemelte, és ráfektette az asszony mellkasára.
Felszállt ő is a gépre, és gyújtást adott. A sikló motorjai ismét felbőgtek.
"Hazaviszlek anyám!"
Anakin visszafelé tartott a Lars farmra.
"Micsoda pipogya alakok!" Azt mondták, hogy harminc ember támadott a
buckalakókra, amikor Shmi Skywalkert elrabolták, de csak hárman-négyen élték
túl. Mármint az emberek közül. Az idősebb Lars is túlélte, de egy sérülés
miatt elvesztette mind a két lábát, és tolókocsiba kényszerült. De miért nem
keresték meg az anyját a többiek? Miért nem fogadtak fejvadászokat? Miért nem
szerveztek polgárőrséget? A sok telepes mindig összetartott, hiszen a tuskenek
időről időre rajtuk ütöttek, elvittek, amit tudtak, és visszavonultak. "Miért
ilyen ostobák a farmerek? Miért kellett nekem idejönnöm Naboo-ról, hogy
megmentsem az anyám?!" De az időveszteség már behozhatatlan volt. "Édesanyám
meghalt, ezek az ostoba parasztok miatt! Gyűlölöm ezt a bolygót! Eltemetem
édesanyámat, és utána soha nem akarom látni Tatuint!" Anakin meghúzta a
gázkart, és gyorsabb száguldásra ösztökélte a siklót. Mielőbb haza akart érni,
és el innen, el erről a porfészekről!
Ha nem
is ugyanolyan gyorsan ment, mint odafelé, de még mindig iszonyú gyorsan
száguldott. Hirtelen eszébe jutott a Boonta esti fogathajtó-verseny. Mikor
saját kezével épített podracerével száguldott a pályán hasonló eszeveszett
sebességgel. Amikor nem csak a győzelemért küzdött, hanem Qui-Gonért is. A
Jediért, aki felfedezte. A Jediért, akit édesapa híján apjaként szeretett, és
tisztelt. Aki bízott benne, és azt szerette volna, hogy ott lehessen vele
idősödő mestereként, amikor Anakin egyensúlyt hoz majd az Erőbe. De Qui-Gon
Jinn meghalt. És tanítványa, Obi-wan Kenobi folytatta a képzését. "Obi-wan! Ő
a hibás mindenért! Mindig korlátoz! Nem bízik bennem! Most sem engedett el,
pedig már mióta kínoznak a rémálmok, hogy anyukám szenved! A Jedik is hibásak,
mind, egytől egyig!"
Már reggel volt, mikor lefékezett a Lars
farm előtt. Leszállt a siklóról, és óvatosan
leemelte mamája testét. Ölében
tartva indult el a ház felé. Lars-ék döbbent, néma csendben nézték a fiút. Ők
azt hitték, hogy egy fiú.
Owen Lars mostohatestvére. Lehet, hogy egy fiú
volt, mikor tegnap este elindult, mondván, "megkeresem az anyámat". De az, aki
hazatért, az egy férfi. Egy megviselt, de mégis erőt sugárzó férfi.
Amit
harmincan nem tudtak megcsinálni, azt ez a vékonydongájú fiú fél nap alatt
megtette. Felkutatta Shmi Skywalkert, és hazahozta, még ha holtan is. Anakin
megsemmisítő tekintettel nézett a Lars-okra. Megvetéssel teli, utálathoz
hasonló tekintete elől lesütötték a tekintetüket. Sajnálták Anakint. De a
fiúról nem a gyász sugárzott, hanem valami negatív érzelem feléjük.
Szégyenkeztek a fiú tekintete miatt, érezték mindannyian, hogy Anakin őket
is felelősnek tartja azért, hogy anyukája meghalt.
Padme is kiszaladt a
házból, mosolyogva, boldogan, hogy Anakin épségben visszatért. De a látványtól
földbegyökeredzett a lába, és a mosoly is lehervadt az arcáról. Anakin és a
Larsok úgy álltak szemben, mintha ellenségek lettek volna, és ráadásul a fiú
kezében ott volt édesanyja, de holtan. Padme egy szót sem tudott kinyögni.
Puszta jelenléte azonban elegendő volt ahhoz, hogy Anakin ne mondjon semmit a
Lars családnak, hanem ellépve mellettük, bevitte anyja holttestét a házba.
Míg édesanyja testét megtisztították, és felkészítették
a temetésre, Anakin bement a garázsba, hogy elterelje háborgó gondolatait.
Mikor bütykölt, mikor dolgokat szerelgetett, megszűnt számára a világ. Ám most
nem tudta megtalálni lelki békéjét szerelés közben sem. A dolgokat helyre
lehet hozni. Ha valaki jó szerelő, mindent meg tud javítani. De az életet
miért nem lehet megjavítani, visszafordítani a halálból? Miért ennyire
végleges, miért ennyire
kegyetlen? Miért?! Hirtelen Padme jelent
meg az ajtóban. Csodás kék ruhában. Anakin mindig úgy gondolta, hogy Padme egy
angyal. Ezúttal is úgy nézett rá, mint egy tüneményre. Nagyon szerette. És
nagyon féltette. Senkije nem maradt már ezen a világon. Padme kezében egy
tálca volt. Gondoskodó szeretettel nézett a fiúra.
- Ennivalót hoztam. Nem vagy éhes?
Valóban. Anakin egy napja nem evett. Tegnap
az asztaltól állt fel, hogy megkeresi anyját, és azóta étlen-szomjan kint volt
a sivatagban. De nem érezte magát sem szomjasnak, sem éhesnek. Nem nézett a
lányra. És nem válaszolt a kérdésre sem. Messziről indultak el a gondolatai:
- Rossz ez a váltó. Javítás közben egyszerűbbnek tűnik az élet. Én jó szerelő
vagyok. Mindig is az voltam. Mégsem tudtam... Miért kellett meghalnia? Miért nem
tudtam megmenteni? Megmenthettem volna!
- Vannak dolgok, amiket nem lehet megjavítani. Nem vagy mindenható.
- De miért nem? Egyszer még az leszek. Minden idők legnagyobb Jedi lovagja
leszek! Ígérem! Megtanulom legyőzni a halált!
Anakin halkan kezdte, de ahogy
belelovalta magát a gondolatsorba, a végén már üvöltött. Arcára kiült megint az
az eszeveszett düh, amit a tusken táborban érzett. Vicsorgott, és olyan
félelmetesen nézett ki, hogy még Padme is megijedt tőle.
- Anakin... - mondta halkan Padme, de
mondata félbeszakadt.
- Obi-wan tehet mindenről! Féltékeny! Megköti a kezem!
- Anakin őrjöngve hajította el a kezében szorongatott szerszámot a műhely egy
távolabbi részébe, ami nagyot csattanva vágódott neki a falnak, és csörömpölve
zuhant le a földre. A düh érzése után elárasztották az emlékek. Padme érezte,
valami más is van a levegőben, és gyengéd hangon megkérdezte:
- Mi bajod Anakin?
- Megöltem őket. Mindet. Meghaltak. Mindet megöltem, mindet. Nem csak a
férfiakat. A nőket is. A gyerekeket is. Olyanok, mint az állatok. És én
lemészároltam őket. Gyűlölöm őket!
Anakin leroskadt egy pult mellé. Lábaiból
elszállt az erő, a bűntudat, és a gyász mardosó érzése pedig ismét a sírás felé
taszították az ifjú Jedit. Padme döbbenten nézte a fiút. Kettős érzések
kavarogtak benne. Egyik része félt ettől a számára ismeretlen, gyilkos embertől.
A másik részében felébredt a gyengéd nő, a féltő társ. Padme a másodikra
hallgatva lekuporodott a fiú mellé a földre, és esetlenül próbálta vigasztalni:
- A harag emberi dolog....
- Nem egy Jedi számára. Tudom, hogy jobb vagyok ennél.
Anakin próbált erősnek mutatkozni.
Dacosan nézett szembe a lánnyal. De az álarc semmivé foszlott, mikor szeme Padme
tekintetével találkozott. Száját összepréselte, de ajkai elkezdtek remegni.
Anakinból feltört a sírás.
Lehajtotta a fejét, és vállai rázkódtak. Padme nem
tudta, mit csináljon. Nézte a fiút, ahogy az küzd az érzelmeivel, a magányával,
a fájdalmával, és női szíve azt súgta, hogy most hozzáérhet a fiúhoz. Felemelte
a kezét, és lágyan megsimogatta Anakin fürtjeit. Majd nyakát, és a vállára téve
a kezét magához húzta. Érezte, ahogy Anakinból mint egy folyó, ami áttörte a
gátját, patakként özönlik könnyeiben az összes fájdalom, amit ez elmúlt napok
alatt élt át. Padme szorította Anakint, aki ismét gyermekként zokoghatott egy nő
karjaiban.
Anakin a
temetésre összeszedte magát. Ott
állt a sorban, anyja sírja szélénél, a Lars-ok és Padme mellett. Az idősebb Lars
egy unalmas, protokollszerű gyászbeszédbe kezdett, melyet Anakin álságosnak, és
hamisnak érzett. Oda sem figyelt, miről beszél az
öreg Lars. Bla bla bla.
"Tettetek volna valamit! Akkor nem kéne most itt állnunk!" A robotok
illedelmesen meghúzódtak a háttérben. C-3PO protokoll droid volt. Nem tudta, mi
történt, de protokoll programja szerint viselkedve csendesen ácsorgott hátul, és
néha lopva Ani gazdára pillantott.
Anakin úgy érzete, könnycsatornái
kiszáradtak. És amilyen üres volt a könnycsatornája, oly üres volt a lelke is.
De elhatározta, megacélozza magát. Kemény lesz. Erős. Soha többé nem lesz
gyenge. Soha! Tényleg meg fogja találni a módját, hogyan legyen mindenható!
Anakin is rápillantott egy másik emberre, akárcsak C-3PO rá. Anakin
Padméra
tekintett. A lány egy fehér ruhát viselt, naboo-i hagyományaik szerinti gyászruhát. Szép
volt, mint mindig, de szomorú. "Miattam ilyen szomorú. Félt." -gondolta Anakin.
"Ne félts engem. Mert engem nem kell sajnálni! És egyszer olyan erős leszek,
hogy én foglak téged megmenteni! Te vagy az utolsó nekem, Padme! Kísért a csók,
amit a Naboo-n loptam tőled. Minden pillanat, amikor veled vagyok, értelmet ad az
életemnek. Két ember volt, akiért éltem. Anyám, és te. Mama elment. Minden
erőmmel, és teljes szívemmel téged foglak szeretni. Sosem engedlek el. Sosem
hagylak egyedül. Boldoggá teszlek, és adja az Erő, hogy te is így érezz egyszer
irántam! De tudd, hogy én rám mindig számíthatsz majd! Csak te vagy már nekem!"
Gondolatmenetéből kizökkenve azt
hallotta, hogy az öreg Lars úgy beszél, mint egy protokoll droid. "Mintha C-3PO
búcsúzna az anyámtól!"
- Tudom, hogy ahol most vagy, jobb hely
lett általad. Te voltál a legszeretőbb társ, aki férfinak juthat. Ég veled,
hitvesem. Köszönök mindent.
Anakin hirtelen kilépett a sorból. Az
öreg Lars meglepődve hallgatott el. Mindenki Anakinra pillantott. Anakin tudta,
neki KELL elbúcsúztatnia az anyját. Odalépett a sírhoz. Ránézett a kőlapra,
melyen anyja neve volt rávésve. Shmi Skywalker. Az én anyám... Aki már nincs
többé! MIATTAM!
Az önmarcangolás érzete új volt. Idáig
mindenkit hibáztatott már. A tuskeneket, a
Lars-okat, Obi-want, de még a Jedi
rendet is. Most mart bele a lelkébe igazán először, hogy ő a hibás mindenért.
Térdre rogyott. Szomorúan tekintett előre. Majd kinyújtotta a kezét, hogy még
egyszer, utoljára megfoghassa édesanyja kezét. De
tenyere csak egy marék homokot
markolt. Letekintett rá. Sárga, forró tatuini homok. Semmi egyéb. Anakinban
megfogalmazódott az eskü. A fogadalom. "Soha többé nem hagyom meghalni, akit rám
bíz az erő! Soha!"
- Nem voltam elég erős, hogy megmentselek téged mama. Nem volt elég erőm. De
ígérem, többé nem vallok kudarcot. Hiányzol. Nagyon hiányzol anya!
Köszönöm hogy a Custom
Star Wars oldalt választottad.
Remélem, hogy megérintette a lelked az anyák napi novella! Ha igen, köszöntsd
fel édesanyádat e napon! Arra is megkérlek, hogy írj egy sort nekem, erősítsd
meg bennem, hogy jól végeztem a munkám írás során. És gyere vissza az oldalamra máskor is!
írta: Rostás Norbert
2012.05.05.