A Rakatákra a játék több helyütt is úgy utal, hogy a Builders, azaz az építők, teremtők. A faj ugyanis tudományosan rettentően fejlett volt. Ráadásul Erő-érzékenyek is voltak, igaz, az Erő Sötét Oldalát használták bizonyos egyedeik. Ez azonban megfertőzte a társadalmukat, és könyörtelen gyilkosokká váltak. Harcos népként mindig is szerettek hódítani, de a Sötét Oldallal a tarsolyukban olyan technikai és Erő fölénybe kerültek gyakorlatilag a Galaxis akkori összes ismert faja felett, hogy leigázták mindet. Ettől a hódítássorozatból híresültek el úgy, mint gonosz, kegyetlen, és arrogáns harcosok, akik a meghódított bolygókat kifosztották, elvitték humán és nyersanyag forrásait, terraformálták saját igényeiknek megfelelően, rabszolgasorba döntötték az őslakókat, akiket később el is fogyasztottak. Hitük szerint ugyanis a megevett ellenség vitalitása, életereje beépül az őt elfogyasztóba. Nos, ezek a gonosz kannibálok hozták létre a Végtelen Birodalmat.

Körülbelül 5000 évvel a Köztársaság előtt érte el a civilizációjuk a csúcspontját. A Végtelen Birodalom gyakorlatilag az ismert Univerzum határáig kiterjedt, és alattvalójuk voltak más nagy múltú civilizációk is, mint például a Duro, a manaani Selkath, az alderaani Killik, a honoghri Noghri, kashyyyki Wookie, vagy adott esetben a koréliaiak, vagy éppen az emberi faj is. Ezek közül sokat deportáltak eredeti környezetükből lakatlan világokba rabszolgamunkára, sok bolygó így népesült be ezekkel a rabszolga fajokkal, így gyakorlatilag a Rakata "Teremtők" így népesítették be az Univerzum több bolygóját is. (Aki ismeri a Csillagkapu sorozatot, hasonlónak fogja érezni a dolgot a Goa uldok módszereihez, akik a Csillagkapu rendszer segítségével hasonló módon hurcolták rabszolgáikat a bolygókra.) Az Építtetők mesterműve a Csillagkohó volt. Egy óriási űrállomás, melyet rabszolgákkal építtettek, mely egy gyár volt, ami ontotta magából a harci gépezeteket, de ugyanakkor a Sötét Oldali Erőt is erősítette. Sok elfoglalt bolygóra telepítettek egy úgynevezett Csillagtérképet, mely az adott bolygó koordinátáit tartalmazta, és ha az összes ilyen térkép koordinátáját összegezték, az megadta a Csillagkohó pontos helyét. Pár holotérkép kivetítő védelem alatt állt, egy holo Rakata tett fel trükkös kérdéseket, melyekre csak Erő-érzékenyek tudhatták a választ. (Régen ugye a Rakaták azok voltak.)

Fénykorukban a Rakaták 500 világ felett uralkodtak, amit benépesítettek 10 milliárd Rakatával, és közel 1000 milliárd különböző fajú rabszolgával. Ami kőkemény volt, hogy leigázták a korribani Sith-eket is. Persze a Rakaták meg akarták ismerni a Sithek tudást, és megszerezni Holokronjaikat is. Próbáltak barátságos módon közelíteni hozzájuk, de nem tudták átverni akkori uralkodójukat, Adas-t, aki rájött, hogy a Rakaták el akarják szedni mindenüket, tudásukat is. Így fellázadtak a Rakaták ellen, és Adas vezetésével sikeresen megvívták a harcukat, kiverték a Rakatákat Korribanról, ezzel első nagy csapást mérve a Végtelen Birodalom uraira. (Valami hasonló csata lesz a Star Wars: The Old Republic című játékban is, ahol egy csomó fénykardos ember, de nem feltétlenül Sith-ek együttes erővel támadnak valamilyen Rakata alakú gépmonstrumra. Figyelem! A Gamestar játékmagazin szerkesztői is beleestek egy csapdába, hiszen a felirat szerint összekeverték a Rakata monstrumot egy MON CALAMARI lénnyel! A két faj bár hasonlít, de semmiképpen sem azonos! Az admirális felirat egyértelműen Ackbar admirálisra utal, a Mon Cala vezetőre, akit a Clone Wars 4. évadjának első 3 epizódjában is láthatunk, és a Jedi visszatérben is, de Ő NEM RAKATA!) Adas egyébként az egyik ütközetben meghalt, de a Sith-ek áldozata által lerázták az igát. Generációkon, évszázadokon át tartott galaktikus mindenhatóság után a Rakata Birodalom megrendült. Feszültségek is támadtak egyből a különböző belső erők, és kasztok közt, melynek a vége az lett, hogy kitört egy véres polgárháború. A Csillagkohó Sötét Ereje ráadásul olyannyira megfertőzte őket, hogy iszonyatos vérfürdőt rendeztek maguk közt. Kitört egy járvány, valószínűleg pestis. A Rakaták megismerték, milyen gyengének lenni, és sérülékenynek. Nem csak a háborúk által legyilkolt temetetlen hullák okozták a dögvészt, hanem a sok behurcolt rabszolga is olyan vírusokat hozott be a Birodalomba, mely gyakorlatilag szétforgácsolta a Rakatákat. A Végtelen Birodalom térdre hullott, és a túlélésért küzdött.

A Sors mint minden nagy birodalomnak, nekik is megmutatta, hogy semmi sem tart örökké, semmit nem lehet tenni büntetlenül. A fertőben fetrengő Rakaták mintegy extra büntetésként arra jöttek rá, hogy mintegy ráadásként, elvesztették Erő-érzékenységüket is. (Annyi maradt meg, hogy ellenállók maradtak az ún. Elmetrükk iránt.) Egyszerűen nem jöttek rá, ezt mi okozza. Nem értették, hogy őket is a teremtő Erő hozta létre. Hatalmukat, tudásukat, erejüket tőle kapták, de mivel rossz célokra pocsékolták el tálentumjaikat, a valós Teremtő visszavette azt. A Rakaták már nem az Erőben hittek, hanem saját magukban, birodalmukban, erejükben, fegyvereikben, tudományos eredményeikben. Létrehozták saját Babilonjukat, a Csillagkohót, de lám, mindez semmit sem ér, ha megszakad a kapcsolat az Erő, és a teremtett lény között. Tudósaik éjjel-nappal ezen dolgoztak, de minden hipotézisük megbukott. Nem lehetett a fertőzésre fogni, a legyengült általános kondíciókra, nem látták be, hogy egyszerűen elvesztették a kapcsolatukat az Erővel. Mivel technológiájuk nagy részéhez szükség lett Erőképességeikre, egyre kevesebbet tudtak használni, és egyre gyengébbek lettek, amit nem igazán tudtak már palástolni sem. A rabszolgák sorban lázadtak fel uraik ellen. Világok lázadtak fel, és támadtak a legyengült Rakatákra. A Végtelen Birodalom a yavini csata előtt 25200 körül összeomlott. A hódítók mindenhonnan kiszorultak, és örültek, hogy anyabolygójukat, a Lehont, nem támadta meg senki. A Lehont ugyanis egy elhárító mező védelmezte, mely tönkretett minden arra szálló űrhajón minden működő rendszert, így gyakorlatilag az működésképtelenül lezuhant. Bár a mezőt elméletileg azért hozták létre a Rakaták, hogy a helyi Templomukból táplálják a bolygó felett lebegő Csillagkohót, a mező végül így mentette meg a faj a teljes kihalástól!

A Rakata bolygó sötétbe borult. A civilizáció lehanyatlott, és barbár, sötét hordává rohadt. Hadurak születtek, és buktak el, hogy maguk közt legalább valami kis hatalomra tegyenek szert. Tömegpusztító fegyverekre váltottak Erő-fegyverek helyett, és irtották egymást. Meg ami maradt harci droidjuk a háborúból, azokat is felhasználták a harcokhoz. A Rakaták két részre szakadtak, a nemzetség egyik fele a föld alá kényszerült menekülni. A Papok kastélyának leszármazottjai, a "hívők", akiket Ősöknek hívtak maradtak a felszínen, és védelmezték Lehon szent Templomát, és a várost, ahol laktak. Ők próbálták védelmezni őseik hajdani tudását is, kezdve történelmükön a tudományos eredményeiken át mindent. Volt egy történészük, Orsaa, az Örző, de ő sem élhetett örökké. Egy nagy számítógépben próbálták a tudást rendszerezni, és hosszútávon megőrizni. Ám a tudásuk így is kopott a generációk során, és a Végtelen Birodalom dolgai kezdtek eltűnni a történelem süllyesztőjében.

Az Ős Rakaták sárgás bőrűek voltak, mivel a felszínen éltek. A föld alá kényszerült Rakaták bőre egy idő múlva alkalmazkodott a sötét környezethez, és szürkés-kék lett, és fekete ruhát viseltek. Hosszú évtizedek teltek el. A két kaszt folyamatosan próbálta a másikat legyőzni. Mind a kettő ideologizálta is a harcát. Az Ősök abban hittek, hogy ha kiirtják a fekete Rakatákat, és megeszik őket, a harcosabb, fizikailag erősebb, barbár törzs ereje beléjük száll, és a tudásukkal kiegészülve az Ősök ismét elnyerik régi erejüket. Egy boncnok, Ll'awa például mást sem csinált, csak tanulmányozta a Fekete Rakaták génállományát, hogy rájöjjön, miért erősebbek, hol lehet az a gén, amit ha visszaszereznek, ismét Erő-érzékenyek lesznek. A megeszlek stratégián kívül az Ősök saját képükre formáltak egy bálványt is, melyhez szüntelenül imádkozott 3 Rakata Ős, hogy kiimádkozza a bűnbocsánatot, és visszakaphassák az Erőt. A Feketék pont fordítva gondolkoztak, ős duzzadtak az izmoktól, ám agyuk sokkal fejletlenebb volt, hisz az évtizedek során a föld alatt elbutultak, minden tudás, könyv, és okos Rakata fent volt a felszínen, és nem is osztották meg velük tudásukat. Ezért a feketék meg akarták ölni az Ősöket, hogy megéve őket megszerezzék tudásukat, és elnyerjék régi formájukat. A harc ezért végeláthatatlannak tűnt, és az ellentét kibékíthetetlennek. A feketék egyre erősebbé váltak, és feljöttek a felszínre. Telepet hoztak létre, saját tábort, és ők ellenőrizték a Lehon úthálózatát is. Az Ősök visszaszorultak saját városukba, melyet egy energiahálóval védtek, hogy illetéktelen behatolók ne tudjanak rajtuk ütni. Viszont ők nem nagyon tudtak kijönni sem, mert a fekete ruhás Rakaták gyakorlatilag már mindent ellenőriztek. Néha amikor kimentek, egy-egy Őst elkaptak a Feketék, és megkínozták, vagy bebörtönözték. Így azért ők is megszereztek egy kis tudást, amit Gjarshi, a fekete Rakata tanmester próbált rendszerezni, és historikusként funkcionált. Nekik nem volt áram a táboruk köré vezetve, ők Rancoorokat alkalmaztak terület védelemre, épp csak nem írták ki, hogy vigyázz, a rancoor harap. (A Lehonon nem nagyon maradt őshonos faj, a Rakatákon kívül csak a parányi ugráló békaszerű gizkákkal, és a hatalmas Rancoorokkal találkozik majd a kalandozó.) Az Ősök végül úgy döntöttek, hogy elpusztítanak mindent, beleértve a Csillagkohót is, hogy kiengeszteljék az Erőt, és eltűntessék véres múltjuk nyomait. Ám kiderült, hogy az Erő-érzékenységük elvesztése miatt képtelenek bemenni a lehoni Szent Templomba, ahova CSAK az Erő gyermekei léphetnek be. Ekkortájt érkezett hozzájuk a 2 renegát Jediből Sith nagyúrrá avanzsált mester, Revan és Malak. A két hazug ember átverte a kétségbeesett Rakatákat, azt ígérve nekik, hogy bemennek a Templomba, és megsemmisítik nekik a Csillagkohót. A Sith Darth Revan azonban mikor megkapta a hozzáférést, átállította a Csillagkohót, hogy neki dolgozzon, sőt, teljes kapacitásra állította, Sith fegyverek egész armadáját ontva a félelmetes űrmonstrumból. Ezzel a hadsereggel azonnal megtámadták a Régi Köztársaságot, így kirobbantva a Jedi Polgárháborút. A Rakatákat kifosztották, átverték, semmivé tették. Megtanította őket a Sors arra, milyen is a gyengébb oldalon állni, kihasználva, tehetetlenül. Ével teltek el így.

Közben az ismert történések miatt Malak megtámadta saját barátját, és tüzet nyitott Revan hajójára. Revan beverte a fejét, és elvesztette emlékeit. A Jedik kimentették, és agyát visszaállították Sith nagyúrrá válása előtti Jedi identitására. Az ismét Jediként tevékenykedő Revan életcéljaként küzdött azért, hogy megállítsa Malakot, és rájöjjön, hol van a szuperfegyvere, a Csillagohó. Ismét végigjárva a Csillagtérképes bolygókat megszerezte a szükséges információkat, és elutazott Lehonra, mit sem tudva annak erőteréről. Le is zuhantak, annak rendje és módja szerint a védett bolygóra. Lenyűgözte annak szépsége, csodás tengere, sziklaszirtjei, vegetációja. De sokáig nem álmélkodhatott, szinte azonnal rájuk tört egy fekete ruhás Rakata osztag. Kénytelenek voltak leölni a barbár harcosokat önvédelemből. Még több ilyen csoportot is megöltek, ami masszív respektet adott számára, és társainak is. Így alakulhatott úgy, hogy mind a két Rakata kaszt potenciális szövetségesként, erős segítőként gondolt rá, és mind a két törzs követeket küldött hozzá, hogy támogassa őket a harcukban. Egy Jedi Revan feltételezhetőleg az Ősöket, egy Sith Revan valószínűleg a Feketéket támogatta. A kérés mindkét törzs részéről lényegében a másik törzs legyengítése, felszámolása, foglyok kiszabadítása, információk, tudás szerzése az ellenségtől. Hálából hajóalkatrészeket biztosítanak a lezuhant Ében Héja újjáépítéséhez, valamint hozzáférést a Szent Templomhoz. Ugyanakkor a helyzet érdekes, mert miután rájönnek, hogy a férfi azonos azzal a maszkos Sith nagyúrral, aki annakidején jól átverte őket, és bejutva a Templomba a csillagkohót átprogramozta, az Ősök vonakodnak még egyszer elkövetni ugyanazt a hibát. Mindkét Revan, a jó és a rossz is képes ismét meggyőzni őket ennek szükségességéről, vagy ígérettel, vagy hazugsággal. A kérések teljesítése után a Rakaták beengedik Revant és 2 Jedi társát a templomba, egy ima segítségével hatástalanítva annak védelmi rendszerét. A jó Revan megküzd Bastilával, és a Templomot védő, több éve abban élő Sith véderőkkel, majd ideiglenesen hatástalanítja a védőmezőt, hogy el tudjanak repülni, és lehetővé tegye, hogy a Régi Köztársasági flotta felrobbanthassa a Csillagkohót. A rossz Revan csak arra használja a bejutást, hogy hatástalanítsa Lehon pajzsát, hogy elhagyhassa a bolygót, és visszamehessen a Csillagkohóra, átvenni Malaktól ismét a Sith vezető szerepet. Mintegy köszönetképp, miután kijött, kivégzi a teljes Rakata civilizációt. Az Erő tehát végül eltörölheti a bűnös nemzetséget a föld felszínéről, mint Szodomát és Gomorát. Egy birodalom sem maradt meg a történelem során, bármily nagy is volt, bármilyen erősnek is gondolta magát. Az egyiptomiak és hihetetlen nagyok voltak, Fáraóik is létrehoztak monumentális dolgokat, Piramisokat, de az idő eltörölte őket. Az ősi görögök, és a Római Birodalom is hihetetlen erős, befolyásos civilizáció volt, mi maradt mára belőlük? Egy gazdasági válság által megtépett pici kis európai ország. És még folytathatnánk a gyarmatbirodalmakkal, a náci Németországgal, az Egyesült Államokkal, amely bár még erős, de már világhatalmi pozíciója igencsak inog. Semmi sem tart örökké. A hatalom, és az erő adomány. Aki nem sáfárkodik jól a rábízott feladattal, attól az vissza lesz véve. Aki visszaél az erejével, gonosz dolgokra használja, megkapja méltó büntetését. Ha most jelenleg úgy is látszódik, hogy az erősek, a pénzesek, a hatalmasok irányítják a világ eseményeit, bizonyosak lehetünk abban, hogy az "Erő" nem nézi mindezt jó szemmel, és tudjuk, hogy a végén a bűnösök eltiportatnak, az igazak felemeltetnek. A vezetőknek is tudniuk kell, a hatalmuk a néptől van, feladatuk annak szolgálata, nem a kizsákmányolása, és uralkodás. A Rakata Birodalom sorsa példaértékű. A Star Wars gyakrabban mond többet, mutat meg összefüggéseket, mint gondolnánk. A Végtelen Birodalom esete történelmileg is elfogadható, és az emberi história elemeiből táplálkozva egyfajta jövőképet, továbbmegyek, ígértet hordoz magában. Legyen ez tanulság minden birodalomnak, magában hívő, magát mindenhatónak, istenségnek hívő embernek, rétegnek, társadalomnak!