A játékban egy Dash Rendar nevű zsoldost kell irányítanunk. A feladatok sokszor magasztosak, hősiesek, és rengetegszer fogjuk azt tapasztalni, hogy valahogy befolyásoljuk a filmben is megismert dolgokat, részesei vagyunk a Galaktikus Polgárháborúnak. Bár a játék elemei részben természetesen fiktívek, vannak olyan epizódok melyek szervesen összefonódnak a mozikkal, így a SOTE egy széles körben elfogadott, kiterjesztett univerzumbeli kiegészítőjévé vált a Star Wars Saganak. A készítők, és a játékosok véleménye szerint is a történet, mely nem csak a játékban, hanem könyvben, és képregényekben is önálló életre kelt, valahol az Epizód 5, Birodalom Visszavág, és az Epizód 6, Jedi Visszatér közt foglal helyet.

Történet:

Röviddel a Hoth mezei csata előtt egy profi csempész, és jó nevű zsoldos, Dash Rendar és robot másodpilótája Leebo, (magyaros formájában Líbónak is írják,) megérkeznek a jeges bolygóra a szokásos étel szállítmánnyal, mellyel a lázadó bázist látják el, és ezúttal Leia hercegnő kérésére a rakomány tartalmaz puskákat, és más lőfegyvereket is. Amikor bedokkolnak, meglepődve botlik bele Han Solóba, aki úgy tűnik, sokkal jobban belebonyolódott a Lázadásba, mint ahogy azt korábban a két csempész férfi gondolta volna, és amiről annak idején beszélgettek is, miszerint pénzért segítik őket, de nem folynak bele az eseményekbe. Ám közben az Echo bázist birodalmi támadás éri, így mindketten maradni kényszerülnek egy ideig, hiszen a bolygót körbeveszi a Birodalmi flotta. Han Solo javaslatára Luke Skywalker megengedi, hogy a remek pilótaként is ismert Dash Rendar is beülhessen egy T-47-es hósiklóba, és harcba szállhasson a bázis, és önmaga védelmében.

Dash először az előrenyomuló birodalmi csapat felderítőivel találkozik, a Vipera osztályú kutász droidokkal. Az úgy nevezett probe droidok inkább megfigyelésre alkalmasak, ám alapvető önvédelmi funkcióval is rendelkeznek, így egy kis erejű lézerfegyverrel képesek kárt is tenni valakiben. Így egy T-47-es hósiklóban is. Ügyes manőverezéssel, és egy hosszú sorozattal a kutászdroidok azonban könnyen kilőhetőek. A második hullámban azonban érkeznek az AT-ST lépegetők, a kétlábú, ún. csirke lépegetők. Velük már teljesen más a helyzet! Egyrészt jóval erősebb a páncélzatuk, azaz egyetlen rárepüléssel nem lehet felrobbantani őket. Másrészt a tűzerejük sokkal nagyobb, hiszen páncéltörő gépekről van szó! Egyetlen találat is súlyosan rongálhatja a snowspeederünket! Nagy szerepe volt a lázadó pilóták összmunkájának abban, hogy az AT-ST-ket sikerült kilőni. Itt jön szóba az úgy nevezett Béta támadási alakzat, melynek során egy pilóta eltereli a lépegető figyelmét, magára húzva annak teljes tűzerejét, míg társai hátulról, és oldalról komoly sorozatokat eresztettek bele. Így komolyan lehet amortizálni a vastag birodalmi páncéllemezt, ráadásul a füstölgő lépegető egyre nehezebben tud tájékozódni, és motorikusan, mechanikusan is egyre rosszabb állapotba kerül. Előfordulhat még stukázás is, de mivel a T-47 egy ún. repulsorship, azaz antigravitációs repülő, nem tud túlságosan magasra emelkedni, így körülbelül 60 fokos szögben tud támadni, ameddig viszont az AT-ST képes megemelni orrágyúját. Komoly harc tehát ez, de Dash Rendar és a lázadó pilóták sikeresen felszámolják a kétlábú lépegetőket. Ám a négylábúak megérkezése után megáll a tudomány. Egyrészt azért, mert az AT-AT (All Terrain Armored Transport, azaz mindenféle terepen bevethető páncélos szállító és csapásmérő egység, ezt nevezzük négylábú lépegetőnek) páncélja nemhogy a T-47-es siklók lézerágyúinak, de még a páncéltörő védelmi tornyok számára is áthatolhatatlan. A lázadók bohóckodnak egy ideig, de gyakorlatilag rá kell jöjjenek, nincs mit csinálni, a lépegetők földbe fogják taposni az egész Echo bázist, a csata eldőlt. Az AT-AT állágyúja egyetlen lövése szétlő egy hósiklót, sőt, egy jól irányzott lövéssel akár egy védelmi tornyot, sőt, magát a pajzsgenerátort is képes szilánkokra robbantani. Óriási veszteségek után a lázadó pilóták közül Luke Skywalker rájön arra, hogy a T-47 vontató kötelét belelőve a lépegető lábába körbe lehet az kötni, hogy felbukjon, de ezt egyetlen egynél sikerül végrehajtani, majd Luke repülőjét is szétlövik, ami lezuhan. Az ifjú Jedi megszigonyoz egy másik lépegetőt, fénykardjával lyukat ejt annak hasán, és bedob egy gránátot a motorjába, mely miatt az a lépegető is összedől, gyakorlatilag e két lépegető elvesztésével a csapásmérő osztag szabad utat kap az Echo bázisig. Kiteszik a gyalogosokat, és a snowtrooperek elözönlik a támaszpontot. Dash gépe egyben van még, bár füstöl, képes vele visszaérni a hangárba, ahol már bent vannak a hógárdisták. Dash még látja, ahogy a Millennium Falcon köhögve felemelkedik, és az ócskavas otthagyja őt a sorsára. Leebo, a robotja fülére mondja, hogy a hármas hangárba menekítette az Outridert, de mivel a pajzsgenerátor felrobbant, és az Echo bázis áram nélkül maradt, nem tudja kinyitni a hangár ajtót. Szegény Dash Rendar tehát utolsók közt nem kifelé igyekszik a bázisról, hanem ironikus módon befelé, mint Sylvester Stallone a Daylight című filmben az alagútba. Bár kerülni próbálja a konfrontációt, sajnos többször is szembetalálkozik rohamosztagosokkal, és tűzpárbajban sikerül lelőni mindet. Ráadásul a bázist a film kivágott jeleneteire emlékeztető módon elözönlik a wampák, (ilyen fehér Jetire emlékeztető szörnyek), melyek a Tauntaunok felfalása után szeretnének egyet harapni Dash Rendarból is, aki érthető módon ettől ódzkodik. Így kénytelen folyton folyvást lövöldözve, rohanva, fedezékből fedezékbe bújva előrehatolni, míg végül eléri a generátortermet, ahol üzembe helyezi a vészhelyzeti tartalék energiaforrásokat. A Hármas hangár ajtaja feltárul, és már "csak" oda kell érni. Rendar ismét végigverekszi magát a bázison, ezúttal a hangár felé. Brutálisan nehezíti a dolgát, hogy közben a snowtrooperek felállítanak pár lövegágyút, úgy nevezett E-webet, mely egy komoly tűzerejű gyalogos elleni birodalmi üteg. Ezek szétlövése után Dash felszabadulva akar beszaladni a hangárba, de rá kell jöjjön, hogy rohannia kell, ugyanis a felhevült, és belső robbanások miatt olvadozó, beomladozó jégbázis mindjárt széthasad, s valóban, a föld elkezd kettéválni, a jég hasad, egyre nagyobb szakadékot képezve a biztonságot nyújtó hangár, és Dash között. Egy nagy sprint, és egy óriási ugrás után Dash Rendar átjut a leszakadó jégfolyosó túlsó oldalára, és szinte bezuhan a hangárba. De megpróbáltatásainak bárhogyan is szeretné még nincs vége, a Hármas hangárba belépked egy kósza AT-ST. Az erőviszonyok hirtelen megfordulnak, hiszen míg kint Dash lőtt szét egy csomót a hósiklója lézerágyújával, most nincs semmije, csak egy oldalfegyvere, aminek a tűzereje elégtelen. A lépegető körül rohangálva, lábai közt elbújva, fedezékeket keresve ajtóbeállók, és ládák mögött Dash felveszi a küzdelmet a lépegetővel, az esélytelenség biztos tudatában. Szerencsére talál egy aknavetőt, melyből pár rakétát röpítve szét sikerül lőnie az AT-ST-t is. Végre beszállhat az Outrider nevű űrhajójába, és felrepülhet, hogy szembenézhessen a következő kihívással, a bolygót körülvevő birodalmi blokáddal. Erre mondják, hogy nehéz egy nap, ugye? Akárcsak Hanék a rozoga Falconnal, Dash Rendar is az aszteroidamező felé veszi az irányt, ahol bízva Leebo kivételes navigációs képességeiben megpróbálják kiszlalomozni a sok sziklatörmeléket, miközben Rendar a gépágyúhoz szalad, hogy felvegye a küzdelmet az őket üldöző Tie vadász, és Tie bombázó osztaggal. Közel 30 birodalmi gép kilövése után az Outrider kijut az aszteroidamező túloldalán, és mivel a Falconnal ellentétben ennek a hajónak működik is a hiperhajtóműve, fénysebességre ugrik, és eltűnik az üldözők szeme elől. Később Dash utoléri a lázadókat a gyülekező helyen, és velük marad.

A Birodalom visszavágban láttuk, hogy Han Solót végül elkapják, és befagyasztják egy széntömbbe. Darth Vader Boba Fettnek adja a karbonit Solót, aki elindul zsákmányával, hogy átadja Jabbában busás pénzért. Ám erre a pénzre más fejvadászok is ácsingóznak, többek közt az IG-88 testvérek. A robotszéria D tagja megtámadja Fettet, és megpróbálja megszerezni a karbonit Solót, ezért az IG-2000 nevű űrhajójával megtámadja a Slave-1-et. Fett visszaveri a támadást, de megsérül a hajója, így kényszerleszállást hajt végre Gallon, egy közeli planétán, hogy a szükséges javításokat végrehajthassa a hajóján. Ig-88D pedig Ord Mantellre vonul vissza, hogy az ottani roncstelepről pótolhassa a sérült hajóalkatrészeket. Ide követi őt Dash Rendar, hogy megtudja a robottól, hol van Fett, így közvetve barátja, a jégkocka Han. IG-88 egy gyárüzemben talál menedéket, ezért Leebo kitalálja, hogy a gyárba tartó lebegő vonatot felgyorsítva beszakítják annak vastag kapuját, hogy bejuthassanak a robothoz. Ráteszi gazdáját az egyik vagon tetejére, majd felemeli az Outridert, és biztos távolságba vonul vele. Dash dolga annyi, hogy előreugráljon a kocsikon, majd egy váltónál átugorjon egy másik vonatra, aminek előre kell ugráljon egészen a mozdonyáig, amit maximum sebességre kapcsol, és lekuporodik. A vonat őrült sebességgel beleszáguld a gyárba, beszakítja a falat, és megreked. A beképzelt IG-88 Dash Rendar kérdésére elmondja, hogy Boba Fett a Zhar rendszerben van, hozzátéve, hogy ennek az információnak úgysem fogja hasznát látni, tekintve, hogy ő most meg fogja ölni. Rá is ront Rendarra, és lézer, valamint plazmasugarakkal kezdi bombázni, melyet Dash viszonoz. A rutinos űrkalóz azonban átjár a beképzelt robot eszén, akarom mondani központi processzorán, és sikerül szétlőni a robotot, így annak szanaszéjjel potyogó fémalkatrészeivel tovább gazdagítva Ord Mantell ócskavas és szemétdombjait, majd elrepül a Zhar rendszerbeli Gallra, hogy megnézze, valóban ott van-e Fett. Ám a bolygó birodalmi megszállás alatt van, így egyáltalán ne könnyű az előrehaladás, tekintve hogy masszív mennyiségű birodalmi katonát kell lelőnie, melyhez Rendar már-már kezd hozzászokni. A folyosókon, és a bázison még különféle harci droidokkal is fel kell vegye a harcot, mire végre eljut az obszervatórium toronyhoz. A központi számítógépből megtudja, hogy Fett valóban itt van, de a kanyon túlsó oldalán szállt le, egy másik torony tetején levő hangárban. Ezért Dash zsákmányol egy jet packet, egy hátra erősíthető hajtóművet, mellyel átlebeg a kanyonon, és behatol a hangárba, ahol na mi várja? Egy AT-ST. Nehéz az élet, ez van. Azért Jet packkel könnyebb a dolog, és egy virtuóz jettroper könnyen meg tudja csinálni, hogy folyamatosan körbelebegi a lépegetőt, miközben rászór mindent, ami robban, vagy fölé repül, lebeg, és onnan lövi. Miután végre kidől a lépegető, felrepül a ventillációs rendszer csöveihez, és behatol az egyik szellőzőbe, melyen át eljut a túloldalra, ahol egy lebegő járművet zsákmányol pár birodalmi katonától. A platformmal átrepül a hangárba, ahol valóban ott a Slave I, no meg Boba Fett, aki jól nevelt úriemberként egy hátról indítható rakétával üdvözli Rendart. A Jetpack használata ebben az esetben esszenciális a túléléshez, Rendar elrepül a lövedék elől, és mivel Boba Fettnek is van egy Jetpackje, kialakul egy érdekes kolibri harc, mely gyors helyváltoztatásokkal, lebegésekkel, és szinte láthatatlan röpülő mozdulatokkal van tarkítva, csak nagyon életveszélyes mutatvány. Végül Rendar lelövi Boba Fettet, aki lezuhan, a földre, és beszalad a hajójába, hogy azzal erősítse meg a pozícióját. Ám Rendar igen jó formában van, és rakétavetőkkel, akna, és plazma lövedékekkel súlyosan megrongálja Fett tulajdonát, mely az IG-2000 után javításokra szorulva ismét lezuhan. Ám Fett erre később szándékozik időt szánni, és valamiért sietve távozik a helyszínről. Mindeközben Xizor herceg megbízza Jabbát, hogy ölesse meg a Tatuinra hazatérő Luke Skywalkert. Abban bízik ugyanis, tudva, hogy a Császár Luke személyében látja új tanítványát, hogy ha Luke meghal, akkor esetleg őt választják majd, amiért mindent meg is tesz. Még a Császár követével, talán magával Mara Jade-del is találkozik ez ügyben, agitálva őket, minden követ megmozgatva, saját személyét előtérbe helyezve. Luke valóban megérkezik Tatuinra, és elmegy Obi-wan házához, ahol az öreg Kenobi jegyzeteit, és alkatrészeit használva elkészíti az új fénykardját. (Ez adja a témáját a bemutatott kivágott jelenetnek, ahol Luke először nyitja ki a zöld kardot.) Jabba felbérel egy motoros bandát, egy csomó zsiványt, hogy támadják meg. A motoros szó az érthetőségért lett használva, meg a társított képzetekért. A valóságban ez egy swoop bike-os banda, egy antigravitációs siklókon száguldozó galeri, melynek a főnöke egy bizonyos Jix nevű úriember. Chalmun kantinjánál gyülekeznek, ahol kihallgatja a tervüket a helyszínre érkező Dash Rendar. Azonnal szerez magának egy swoop bike-ot, és a banda után száguld. Érdekes lovagi torna-szerűség veszi kezdetét. Ezek a lovasok nem szembe rohannak, hanem egymás mellett, őrült sebességgel száguldva a szűk utcákon. Persze a cél itt is az, hogy letaszítsák az ellenfelet a lóról, vagyis a swoopról. Vagy elég, ha oldalról jól megtaszítja a másikat, aki nekicsapódik a házfalnak, vagy később a kanyonban annak a falának. Dash egyesével lelökdösi, falhoz csapkodja a maffiózókat, egyiket belökve a Sarlacc vermébe, és megérkezik Kenobi házához, ahol találkozik Luke Skywalkerrel. Az ifjú Jedi megdöbbenve hallgatja meg az élménybeszámolóját, és hálás szívvel szorítja meg Dash kezét. Majd "hálából" megbízza Dash Rendart a következő küldetéssel, melynek során fel kellene derítenie egy szupertitkos birodalmi katonai projectet. Van egy megacomputer egy birodalmi hajó, a Suprosa fedélzetén, mely tartalmazza a project részleteit. A Suprosa Coruscantból száll fel, és Bothawuira tart majd, teherszállító hajónak álcázva. A fedősztori szerint trágyát szállít, csak ahhoz képes nagyon erős birodalmi felügyelet mellett. A hangárba behatoló Dash hamarosan rá is jön erre, mert kicsit túl sok gárdista védi a trágyát, akik mind rárontanak. Lelövöldözve a katonákat Dash elindul, de a falból kijövő robotágyúktól kezdve védelmi droidokon át sugárpajzsig mindenen át kell verekedje magát, mire elér a vezérlő terem előtti nagy térbe, ahol megtámadja őt egy rakodó droid. A gigantikus monstrum szét akarja placcsantani a behatolót, de mikor az óvatosan tartja a távolságot tőle, és messziről lövöldözi, a robot kilövi rá a kezeit, melyeket képes visszahúzni, és ismét kilőni. Ez az a helyzet, amikor se közel, se távol nem jó lenni. Végül, mint mindenki, ez a robot is leborul a földre, füstölögve, mozgásképtelenül. Rendar ezután feltöri a komputert, letölti a Luke által kívánt titkos project dokumentumait, kikapcsolja a hangár védelmét biztosító erőteret, hogy érte jöhessen Leebo az Outriderrel, majd elhagyják a Mobquet típusú közepes szállító hajót, a Surposát.

Az utolsó fejezet azzal kezdődik, hogy Lando Calrissian, Chewbacca, Luke, és Dash Rendar beszivárog Xizor palotájába, hogy kiszabadítsák Leia hercegnőt, akit az időközben foglyul ejtett. Dash a csatornán keresztül hatol be, ahol Xizor elit testőrein, droidokon, robotágyúkon kell átverekedje magát, míg elérkezik abba a terembe, ahol Xizor házi kedvence, a hatalmas Dianoga fészkel. Egy Dianoga rántotta le Luke Skywalkert a víz alá a Halálcsillag szemétledobójában is. (Hogy az hogyan került oda, az számomra mind a mai napig kérdés.) A Dianoga veszélyes, sok csápja van, nagyot sebez, és ráadásul az ő eleme a víz, amiben az ember ugye korlátozott ideig képes létezni. Hosszú küzdelem után Rendar legyőzi a Dianogát, és leengedi a vizét. Talál egy csapóajtót, ahol bejut a palota belsejébe, ahol további megpróbáltatások után kénytelen megküzdeni Xizor Gladiátor droidjával. Ez a robot nagyon kemény. Háromszor kell legyőzni, és minél kisebb rész marad belőle, annál erősebb lesz! Mikor bejön, egy lomha monstrum, melyet viszonylat könnyű szétlőni. A maradéka életre kel, és megújult erővel támad Rendarra, mígnem nem marad belőle más, csak a feje. De még az is tovább harcol, felrepül a levegőbe, és iszonyatos plazmasortüzet zúdít Dash nyakába. Eszméletlen nehéz lelőni, pici, gyors, és brutálisan erős! De Dash Rendarnak sikerült. Mikor utolsó védelmi vonala is elesik, Xizor úgy érzi, hogy talán itt az idő elhagyni a palotáját, és felrepül az űrben levő Skyhook nevű mesterséges állomására. Kiküldi repülőit, melyek a közben helyszínre érkező Lázadó Flottára támadnak. A Zsivány Osztag felveszi a küzdelmet, és meglepődve veszik észre, hogy kitör az űrből egy Csillagromboló is, és a lázadók mellett beavatkozik a csatába, kiküldve egy csomó Tie vadászt. Xizor kezd ráébredni, valamit nagyon elpolitizált. Sikerült magára haragítania a Lázadást, és a Birodalmat is. Kevés csata van a történelemben, amikor a Galaktikus Polgárháború két szembenálló fele egymásnak vállt vállnak vetve küzd, ez a csata az egyik. Xizor flottája harapófogóba kerül. Dash közben bepattan az Outriderbe, és belép az ütközetbe. Aztán egy merészet húz: berepül a Skyhookba, mint később a Falcon a Második Halálcsillagba, és belülről torpedózza szét annak magját. A mesterséges állomás óriási robbanással válik az enyészetté. Mindenki azt hiszi, hogy Xizor herceg mellett Dash Rendar is meghalt a robbanásban, és valóban, Leia és Luke hiába várja Skyhook csata hősét, Dash nem érkezik meg a tatuini randevúpontra. A játékban van is egy rövid átvezető animáció, ahogy a Skywalker testvérek gyászolják Dash Rendart, megemlékezve hőstetteiről. Ám ha a játékos végigjátssza a játékot közepes, nehéz, vagy Jedi szinten, kinyílnak extra képsorok, melyek egyikében láthatjuk majd a halottnak hitt Dasht, és Leebot beszélgetni. Kiderül ugyanis, hogy még idejében fénysebességre ugrottak a robbanás előtti másodpercekben, és eltűntek az ellenségeik elől, meghagyva őket abban a hitben, hogy bentégtek a Skyhook romjai közt. Dash meg is említi robotjának, hogy jobb, ha halottnak hiszik, és mártírként emlékeznek rá, viszont él, mintha hősként ünnepelték volna egy ideig, majd megölte volna valaki a birodalmi oldalról, vagy Xizor hívei közül.

Ez tehát a Shadows of the Empire újrajátszásnak egyik oka; nagyon sokan kíváncsiak az egyre bővülő videókra, az extra történeti szálakra. Egy rajongó nyilván kíváncsi minden apró részletre, főleg, ha az alapjaiban határozza meg a történet végét, a valós cselekmények bemutatásának mennyiségét. Ám van még egy végigjátszást elősegítő motiváció: a pályákon el vannak helyezve úgy nevezett challenge point nevű szürke lázadó szimbólumok. Ezek egy része jól látható helyen van, és megszerzésük is könnyű, egy tetemes mennyiségük azonban rejtve van, nehezen megközelíthető, vagy sokszor titkos helyen. Ezek felderítése igazi kihívás, ezért is nevezik challenge, azaz kihívás pontoknak. Hasonlóak a Jedi Knight sorozat secret area nevű titkos helyeihez, ám a SOTE ad is értük valamit! Ugyanis ha az ÖSSZESET megtaláljuk, bónuszokat kapunk a következő nehézségi szinthez! Erre felhívja a figyelmünket a játék is, gratulál, majd közli, hogy a következő fokozaton igénybe vehetjük az új bónuszt, és elárulja a kódot, amivel aktiválhatjuk. Minden pályán UGYANOTT vannak a kihívás pontok, ám értelemszerűen kevesebb időnk, lehetőségünk, életünk marad azok megszerzésére, az egyre erősödő ellenfelek miatt. Nyilván ha már csak mondjuk egy életünk van, nem fogunk bemenni a darálógépek közé, hogy megszerezzük a challenge pointot, hanem próbálunk valahogy végigmenni a pályán. Vagy próbálkozunk, és meghalunk, ilyenkor persze az ember dühös, de akárhogy is van, bizony ez is segíti az újrajátszást, az ember ismét betölti a pályát, és megpróbálja megszerezni a kihívás pontokat. Íme a megnyerhető extrák: A könnyű fokozaton összegyűjtött összes challenge pointért megkapjuk Leebo scannerét. Ez a scanner megmutatja a pályán elhelyezkedő ellenségek helyzetét, kis piros pöttyökkel jelölve őket a radaron. Fura bónusz, hogy megmutatja a titkos helyeket is, a falba süllyesztett rekeszeket, titkos csapóajtókat, üregeket, amikben a kihívás pontok egy része van, nyilván ez nekünk már nem szükséges, hiszen ezek pontos ismerete nélkül nem tudtuk volna megszerezni, kiérdemelni ezt a bónuszt. Mindenesetre az ellenségek helyének ismerete jól jön valóban, mert mozognak, többen vannak, és erősebbek, nem árt a felderítés. Leebo scannerét a kamera gombjának 5 másodpercig tartó folyamatos lenyomásával tudjuk aktiválni, előhívni. Ezt a bónuszt praktikusnak mondhatjuk. A közepes fokozaton viszont már a játékos értelemszerűen jobb, ezért nem a játékmenetét segítő bónuszt fog kapni, hanem egy élvezeti extrát, egy különlegességet. Akinek sikerül a medium fokozaton is megszerezni az összes challenge pointot, az a Skyhook csatában élvezkedhet egy kicsit; a kamera gombjának 5 másodperces lenyomásával Dash hajója, az Outrider átváltozik egy X-szárnyú vadászgéppé, és megélhetjük azt, amit Luke érezhetett, mikor apró gépével berepült a Halálcsillagba. Nos, mi a Skyhookba repülhetünk be, akár négyszer is, hiszen 4 torpedó kell a reaktor felrobbantásához, és egy rárepüléssel csak egyszer lehet eltalálni. Az ínyencek nyomják meg még 5 másodpercig a kameragombot, és lám, máris egy Tie vadászban repülhetünk! (Tudni kell, hogy a birodalmi csapatok is részt vettek a Skyhook elleni támadásban, így a Tie vadász megkapása nem egy földtől elrugaszkodott ötlet.) A hard fokozat már őrült nehéz. Akinek ezt is sikerül végigtolnia, és megszerzi az összes kihívás pontot, értékes bónuszt nyer majd; a kameragomb 15 másodperces lenyomása után Dash egy időre láthatatlanná válik majd, és rendelkezésre áll majd az összes fegyver. Véleményem szerint ez egy igen komoly bónusz, de aki már képes Hard fokozaton végigjátszani a játékot, ÉS össze is gyűjti a CP-ket, annak igazából olyan tudása van, ami feleslegessé teheti ezt a bónuszt. A jedi fokozat szerintem játszhatatlanul nehéz, (szinte) teljesíthetetlen, vagy ha teljesíthető is, fogat csikorogtatva, verejtékezve, káromkodva nem érdemes játszani, az már nem játék, hanem valamiféle küzdelem, borzalmasan nehéz feladat, nem pedig játék. Ez élményben már inkább rossz, mintsem egy erős kihívás, kifejezetten frusztráló. Azok, akik képesek megcsinálni, valóban Jedi képességekkel rendelkeznek. Ezeknek a géniuszoknak a játék egy élménnyel kedveskedik, ha összeszedik az összes CP-t, és aktiválják a bónuszt, a Hoth pályákon a wampák vele lesznek, és távolról nézheti, ahogy a hószörnyek lepofozzák helyette a snowtroopereket. Ennek a bónusznak gyakorlatilag alig van haszna, csak a Hoth pályákon használható, ahol ugye a wampák vannak, tényleg igazából olyan profiknak való, akik miközben vért pisilnek a pályán, kicsit meg akarnak állni nevetni azon, ahogy a wampák és a snowtrooperek küzdenek.

A nehézségi fokokról annyit, hogy minden fokozat ugrásszerűen növeli meg az ellenfelek sebzési rátáját, és a mi sérülékenységünket. Tehát egyre nehezebb egy ugyanolyan ellenfelet leteríteni, míg az ő lövései egyre végzetesebbek számunkra. Ráadásul kevesebb a táp, azaz ahol egy 100 százalékos élet volt, ott a következő fokozaton lehet, hogy csak egy ötvenes lesz, az azutáni fokozaton egy kicsi, tízes, míg az utolsó lehet, hogy nincs is medipack. Pár példa. Az első, Hoth mezei ütközet pályákon az első nehézségi szinten, könnyen, és gyorsan végezhetünk a lépegetőkkel a hósiklónk segítségével. A velünk levő szövetséges lázadó repülők bénák ugyan, de túlnyomórészt túlélik, és ha mást nem, legalább megosszák a lépegetők sofőrjeinek és tüzéreinek figyelmét köztük és köztünk. A következő szinteken már az első rárepülésnél szinte az összeset lelövik, így egyedül kell küzdenünk. Füstölgő géppel, nagy köröket írva, gyors rajtaütésekkel, majd villámgyors meneküléssel valahogy megtudtam csinálni, de nagyon sokadszorra. Könnyen kereszttűzbe kerülhetünk, és sokszor a menekülő gépünk után lőtt kósza lövedék is halálos találat lehet! Akár egy probe droid is durván sebezheti vadászunkat, a nagy négylábú lépegetőkre meg ne is beszéljünk! Már az első pálya első része, a hoth mezei csata teljesítése is ökölrázó, diadalittas üvöltözős lehet, annyira nehéz minden szintlépés után! Arról nem is beszélve, hogy ha sikerül is, végig kell még verekedjük magunkat a snowtrooper és wampa hordákon, majd a hangárban ott fog várni az AT-ST! Ennek legyőzése emberfeletti teljesítményt igényel. Alig sebzi a rakéta, ráadásul igen hamar elfogy. A környező dobozok szétlövésével még szerezhetünk párat, de ahhoz el kell távolodni a lépegetőtől, ami azonnal szétlő. Az egyetlen biztonságos hely a lépegető lábai mögött van, fura módon csak alatta és mögötte vagyunk valamelyest biztonságban, de mivel forog, keres, lépked, folyamatosan helyezkednünk kell mögötte, és lőni, lőni, és lőni. Nekem sikerült valami programhiba miatt találnom egy pontot, ahova leguggolva a lépegető leállt, nem mozgott többet. És mivel már csak a kézifegyverem volt, ötmillió láblövés után sikerült kilőni. Magasabb fokozatokon több percig kell lőni ahhoz, hogy egyetlen százalékot csökkenjen az életereje. Nyilván a teste, a feje sérülékenyebb, de ki merészkedik el tőle méterekre, hogy meglőhesse a fejét 2 százalékért, miközben egyetlen lövésével leterít minket?

Utána az aszteroida mezőben a Tie bombázók lőni fognak! A könnyű fokozaton nem lőttek, csak a vadászok. Itt már a bombázók is lőnek! Ráadásul a vadászok négyes kötelékekben támadnak mindenfelől, hosszú, halálos sorozatokkal szinte azonnal felrobbantva minket!

A vonatos pályán nem csak a végén, hanem már az elejétől jönnek az ellenséges repülők, és droidok, és lőnek, mint az őrült. A végén IG-88 nem csak járkál, meg nem menekül vissza amikor eltaláljuk, hanem ő üldöz, hosszú plazmasorozatokkal kényeztetve bennünket, őrületesen nehéz!

Vagy például a swoopos pályán a kezdő szinten alig mennek a banditák. Egy valaki mindig lemarad, a többiek meg poroszkálnak. Magasabb szinteken mennek mint Talmácsi Gábor, gyakorlatilag még utolérni is nehéz őket, nemhogy a falhoz csapkodni mindet, ami szinte lehetetlen. (Ráadásul magasabb szinteken már ők is lökdösnek, és már mi is felrobbanhatunk, sőt, nehéz fokozaton már mi jobban sebződünk, mint ők, a Jedi szinten pedig mindezt SÖTÉTBEN kell végrehajtani.) Igen bosszantó, hogy mikor majdnem sikerül, de az utolsó előtti felrobbantása után kiírja a gép, hogy az első bandita elérte Kenobi házát, és lelőtte Luke Skywalkert, végre a küldetésnek. Én bevallom, megyek utánuk mint az őrült, lökdösöm őket a falhoz, és mikor minden sikerül nagy nehezen likvidálni, visszamegyek a pálya elejére, és ismét végigmegyek, de immár begyűjtve az extra életeket, meg a tapasztalati pontokat is, amikre a rohanás közben nyilván senkinek sincs ideje. Így is kockázatos, mert vannak olyanok, amik a házak tetején vannak, és fel kell ugratni egy lejtő segítségével, aminek a vége az lesz, hogy felkenődünk a ház falára, ahelyett, hogy a tetején landolva begyűjthetnénk a tapasztalat pontot. Szóval nincs kizárva, hogy sikerül legyőzni a bandát, de egy hülye CP miatt meghalunk, és kezdhetjük az egészet elölről. Tehát értékelve, szummázva, a pályák nehezebbek minden egyes szintlépéskor, de sajnos a nehézséget annyira elméretezték, hogy egy idő után a játék veszít az élményéből, és szenvedéssé válik. Javaslom easy-n játszani, majd mikor már megvan az összes tapasztalati pont helye, a várható nehézségek legyőzése is viszonylag rutinosan megy, akkor felváltani mediumra, de efölé menni csak mazochista hajlamú, vagy hardcore gamereknek javasolt. Ha már az élménynél tartottunk, nézzük meg, mit ad a SOTE. Változatos, szórakoztató, élvezetes játékot! Ugye repülhetünk T-47 Incom snowspeederrel, lőhetünk vele, és ugye nem maradhat ki a rengeteg Star Wars játékból visszaköszönő lépegető láb körbekötés sem. Repülhetünk a saját hajónkkal, az Outriderrel is, bár ezt általában Leebo csinálja, nekünk többnyire az ágyúkat kell kezeljük ilyenkor. Van egy repülő sikló is, amit automatikusan beállítottak a birodalmiak a bázisukhoz való visszatérésre, így azt csak el kell indítanunk, a többit a robotpilóta végzi, de az is repülés. És végül, de nem utolsó sorban ott van a jetpack, a háti hajtómű, mellyel lebeghetünk, repülhetünk több pályán is. Ez az élmény a játék egyik különlegessége, Boba Fetthez hasonló mozgásokra, emelkedés, süllyedés, lebegés, száguldás, sőt, strafelés is megvalósítható a jetpackkel. Bár nem repülve, de más járműveken is utazhatunk. Ord Mantellen egy száguldó vonaton ugrálhatunk kocsiról kocsira, ez is amolyan Jedi Knightos feeling. De aki kezdi azt hinni, hogy a SOTE koppintott a Jedi knight sorozatból, azért azt nem árt tudni, hogy a SOTE sokkal korábban készült... Igen élvezetes része a játéknak a swoop bike-os rész, amikor a Tatuinon üldözzük a motoros bandát. Az éles kanyarok, a száguldás, a lökdösődés, a szűk utcák, néha ugratás, tolatás, a Beggar kanyon szűk falai, és a végén a Sarlak egy igen élvezetes pályát eredményez, melyet megkoronáz a Luke-kal való találkozás. Gyalogszerrel mozgunk a legtöbbet természetesen mindezen járművektől függetlenül. Ilyenkor Dasht irányítjuk, melyet több fajta kameranézettel lehet megtenni. Belső, hátsó, felső, vagy akár karakterrel szemben is lehet, ami szerintem maximum screenshot készítésre jó. Dash Rendarral lőhetünk, ugrálhatunk, és aktiválhatunk dolgokat. Akik a járműves részeket nem kedvelik, mert nem szeretnek mondjuk repkedni, de imádnak lövöldözni, bizony kiélhetik magukat. Ellenfeleink hihetetlen választékban jönnek szembe velünk! A teljesség igénye nélkül: a szokásos rohamosztagosok, snowtroperek, birodalmi tisztek. Többféle ágyú. Például automata E-web ágyúk, azaz ember nélkül is üzemelő robotágyúk! Falból kinyíló csapóajtók mögött rejtőzködő kis méretű védelmi ágyúk. Rengeteg fajta droid, melyeket sokszor nem is lehet azonosítani. Asztrodroid-szerűségektől a szenátusi lebegő kameradroid félén át a kínzógömb droidig mindenféle. Lesznek lépegetők, repülők, bombázók. Swoopos ellenfelek. Szörnyek. No meg ugye mindenféle főellenség, úgy nevezett Boss.

Valamiért a játékok készítői fenttartják maguknak azt a megmagyarázhatatlanul fura örömöt, hogy szeretnek elrejteni a játékokban idegesítő ugrálós részeket, és talányokat. Sajnos, a SOTE sem kivétel. Bár, szerencsére azért túlzásba nem vitték. Ugrálós résznek például megemlíthető egy pálya, amin van két kör alakú futószalag, melyek ellentétes irányban forognak. Közepükben van egy mechanizmus, melyben hol fönt, hol lent kiáll valami. Ezeket értelemszerűen vagy át kell ugorni, vagy guggolva át kell bújni alattuk, úgy, hogy a szalag közben forog. Egy bizonyos ponton át lehet végre ugrani a másikra, amelyik pont ellenkező irányba forog. Az ember garantáltan elszédül. Ráadásul ezen a részen van 2 challenge pont is, emiatt le kell ugrani róluk, majd ha megvan a titkos rész, utána vissza, mely közben párszor le fogunk zuhanni. Az, hogy Dash sebződik, az még hagyján. De kezdhetjük újból az ugrálást is! Mindeközben persze a gárdisták lövöldöznek, és szédülve nehéz viszonozni a tüzet. Javaslom, még mielőtt elkezdjük ezt a részt, megtisztítani a régiót a katonáktól, bőven elég lesz az ugrabugra nélkülük is. Talányos részt is említettem. Van egy hangár, melyben látszólag bezáródunk, kiút nélkül. Engem annyira idegesített ez a rész, hogy egy idő múlva ki is léptem, mondom kész, befejeztem, fogok itt szenvedni. De aztán visszatérve rájöttem, hogy szétlőve a ládákat, mögöttük egy kapcsolótáblát találunk. De két falon is... Durva. A kapcsolók véletlenszerű nyomkodásával észrevesszük, hogy minden kombináció nyit egy ajtót vagy a szintünkön, vagy a felsőbb szinteken. Sajnos, mivel majdnem minden szobában van valami, érdemes szinte minden kombinációt kipróbálgatni. A cuccok begyűjtésén kívül a dolognak más célja is van, az a lényeg, hogy a megfelelő ajtók kinyitásával biztosítsuk magunknak azt a szobák sorozatán átvezető utat, mellyel el tudunk innen végre menni. Persze lesz, amiben nem táp, és nem is továbbmenési lehetőség lesz, hanem ellenséges katona, vagy robotok. Kellemes kis órát, rosszabb esetben órákat tölt el a gyanútlan játékos, akinek mondjuk nincs végigjátszása. Az egészben az a legrosszabb, hogy még a ládák szétlövése után is könnyű NEM ÉSZREVENNI a kapcsolókat, mert olyan színűek, mint a fal többi része, és mivel a grafika elég kezdetleges, bizony az ember szeme könnyen átsiklik rajtuk.

A Shadows of the Empire egy jó kis játék. Régi, szó sem róla. Grafikailag sem nagy szám. De játékélményben nagyon ott van, és igen kellemes órákat lehet vele eltölteni. Alap esetben a könnyebb fokozatokon kell játszani vele, mert magasabb szinteken borzasztó nehéz, de már az első 2 szint is elegendő kihívást tartalmazhat. Lehet benne röpködni, lövöldözni, ugrálni, jetpackkel lebegni, swooppal száguldozni. Ismerős területektől vadonatúj helyszínekig bejárhatjuk a Star Wars világát, miközben néhol ismerős karakterekkel találkozhatunk, máshol pedig a szokásos, vagy épp azoktól eltérő birodalmi egységekkel kell megharcolnunk. Helyenként arcade jellege van, engem emlékeztet egy régi plázás játékgépre, ahol volt egy Star Wars játék, mely nagyon hasonlított a SotE Hoth mezei pályáira. Mekkora sorok voltak előtte annak idején! Nos, most nem kell sorban állni, betöltve a kis helyet, és gyenge rendszerkövetelményeket igénylő játékot már le is ülhetünk, és elkezdhetjük irányítani Dash Rendart!

írta: Rostás Norbert 2012. november